Fél évesen

Már egy fél év telt, mióta világra jöttem. Ez a hat hónap jellegzetes mérföldkő, alkalmat kínál egy kis összegzésre (a védőnő ilyenkor ezt hivatalból megteszi: ki kellett tölteni rólam egy kis kérdőívet, amit szintén felhasználunk az alábbi összegzésben).

Nos lássuk, mi minden jellemző rám!

Testi fejlődésemet tekintve: Súlyom 8530 gramm, hosszúságom hivatalosan 67 cm, a fejkörfogatom 45,5 cm, mellkasom körfogata pedig 46 cm.

Pszischomotoros és mentális fejlődésemet vizsgálva megállapítható, hogy az általam ismert személyekre megkülönböztetően reagálok; alvási ritmusom kialakult (olyannyira, hogy néha reggel 8 óra után ébredek, délután is egyre gyakrabban alszom egy nagyot - igazán nem panaszkodhat rám senki); nyugodt, kiegyensúlyozott baba vagyok; játékot egyik kezemből a másikba veszem (ha nem érem el, azt hangos panaszkodással jelzem); hasról hátra és hátról hasra fordulok, továbbá kezdek kúszni is, aminek köszönhetően az egész kiságyat bejárom, egyre kevésbé találnak már meg ott, ahol eredetileg hagytak; testtartásom és végtagmozgásom szimmetrikus; hason fekve egyik kezemen támaszkodva játék után nyúlok. Mindezek mellett egyre ügyesebben megy az ülés is. Bár egyedül felülni még nem tudok, de egyre hosszabb ideig vagyok képes önállóan, segítség nélkül ülő helyzetben megtartani magam.

Látásomat tekintve: Szemeimen eltérés nem látható; szemmozgásom párhuzamos; kezemet a középvonalban nézegetem; leeső tárgy után nézek.

Hallásomat és beszédfejlődésemet vizsgálva: emberi hangra figyelek; erős hangra összerezzenek (néha még sírva is fakadok); felsíráskor anya hangja megnyugtat; gagyogok, élvezem a hangadást (imádok sikítani, gügyögni, gurgulázni).

Mindezek mellett végre kibújtak az első fogacskáim: a legelső éppen anyák napján, míg a második május 13.-án, a papáék 45. házassági évfordulóján.

Ennyit az objektív adatokról. Ami az élet szubjektív oldalát illeti: röviden fogalmazva: nagyon jól érzem magam. Imádom az életet, rengeteg szórakozást találok benne: a játékok, a saját testrészeim babrálása, a dolgok kapargatása, a beszélgetés, az ismerős arcok megérintése, a hajakba történő kapaszkodás, a segítséggel történő felülés, majd onnan a felállás, mind-mind az élet apró örömeit jelentik számomra. És még egy hatalmas felfedezés: a tejen kívül mást is lehet enni!! Ti ezt tudtátok? Én kb. két hete jöttem rá, hogy lehet gyümölcsöt (barackot, almát) és zöldségféléket (céklát, répát, krumplit) is enni, méghozzá kanállal. Izgis egy dolog. Próbáljátok ki ti is!

33 hónap

Újabb hónap telt el. Nálam egy-egy hónap már nem hoz annyi újdonságot, mint Raul esetében, Nem véletlen, hiszen én már nagy vagyok! Ezt több dologgal is tudom igazolni:

1.) Már járok oviba!! Egyenlőre csak hetente két délelőtt, de azt is nagyon élvezem. Reggelente apa visz az oviba, ebéd után pedig anya és Raul jönnek értem. A gyerekek társasága nagyon-nagyon hiányzott már nekem. Jó végre közösen játszani: babázni, szaladgálni, homokozni, motorozni, rajzolni vagy akár énekelni, táncolni, tornázni. Vannak már barátaim is: leginkább a Zsófit és a Jázmint kedvelem, a fiúk közül pedig Danival és Janikával vagyok együtt a legszívesebben.

2.) Hosszas próbálgatások és teljesen üres pelusok után végre eljött az idő, hogy a szobatiszta babák életét éljem. A sziesztát mindig bugyiban töltöm, sőt már éjszakára sem kell pelust használni (kivéve most, hogy egy kicsit felfáztam, és a biztonság kedvéért újra visszatértünk a pelusos időkre).

3.) Már több, mint két hete a nagyok közé járok az usziba. Ebben a csoportban már igazi, komoly úszós feladatok vannak. Egyszer majd, ha már jobban beleszoktam az új helyzetbe, külön is beszámolok róla nektek.

4.) A tájékozódási képességem is egyre jobb. Számtalanszor megdöbbentem anyáékat, amikor ráismerek olyan helyekre, ahol életemben még csak egyszer, ráadásul hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt jártam. Azt is tudom, hogy az ismerős, leggyakrabban látogatott helyek (például a Spar, az ovi, a CBA vagy éppen a mamáék) felé milyen irányba kell indulni, illetve hogy azok hol találhatóak. Jó, nem?

Voltunk cirkuszban

Ismét Diósdra érkezett a vándorcirkusz. Már napok óta látjuk a sátrukat a kertünkből, és halljuk a zenét. Végre ma elmentünk (mama, anya és én) megnézni az előadást is. Nagyon klassz volt. Egy hatalmas sátrat képzeljetek el, aminek az alján fű (!) van, körben pedig padok és székek, ahonnan lehet nézni a műsort. És persze egy hely, ahol pattogatott kukoricát lehet kapni (a képen éppen ezt rágom). A műsor csuda jó volt: szerepeltek benne nénik meg bácsik (akrobaták, kötéltáncosok) és állatok is. Nekem a legjobban a bohóc, na és persze a pónik meg a kiskutyusok tetszettek. Jövőre újra megyünk, akkor már szerintem Raulka is jön velem.

A műsorszámok közötti szünetben a gyerekek kipróbálhatták, milyen dolog pónilovacskázni. Persze én is mentem két kört, ezt örökítette meg anya az alábbi videón:

Usziba járok

Én is elkezdtem usziba járni, Ma voltam másodjára, de eddig nem vagyok lenyűgözve tőle. Lelocsolják az arcomat, benyomnak a víz alá, a hátamra fektetnek... Persze, hogy panaszkodom és sírok is. Aztán mikor nagy nehezen megnyugszom, jön egy újabb feladat: a víz alatt...:(

A videón is láthatjátok, milyen brutális ez az egész.

Squash

Ma apa a munkatársaival squash-olni ment, és engem is magával vitt. Nem sokat értek ebből a játékból: bemennek egy üvegszobába, ahol futkosnak egy picike labda után. Nekem a legjobban az tetszett, hogy voltak ott más gyerekek is, akikkel tudtam játszani. Magammal vittem Lindát is, a többiek is hoztak játékokat, úgyhogy nem unatkoztunk.

A fényképen azt látjátok, ahogyan almát eszem. Igen, kell az erő, mivel délután még az usziba is megyünk, méghozzá immár a nagyok csoportjába!

5 hónaposan!

Újabb hónap telt el, ami alatt ismét sokat fejlődtem és nőttem is (8 kiló vagyok, a ruhaméretem pedig már 74-es, de egy-egy 80-as darabot is hordok már!).

Mostanában a kedvenc időtöltésem a "kezes-lábas", vagyis felfedeztem, hogy már nemcsak a kezemmel, hanem a lábammal is nagyon jókat lehet játszani. Továbbra is gyötör a fogzás, amit nemcsak hangos sikítással jelzek, hanem azzal is, hogy a kezem szinte állandóan a számban van, de gyakran megesik, hogy fekszem a hátamon és egyszer csak zsupsz... bekapom a lábamat. Nagyon izgis, főleg ha nadrágban vagyok, amit addig húzok-rágok-harapok, amíg sikerül jól lehúznom:) Utánam tudjátok csinálni? De igazság szerint bármit (legyen az például anya orra vagy Laura tányérja, esetleg apa ujja) szívesen a számba kapok, csak kerüljön hatótávon belülre!:)

Emellett egyre stabilabban ülök. A babakocsiban már sikerült kiharcolnom, hogy kicsit döntsék meg az ülésemet, így legalább én is szemügyre vehetem, merre is járunk. Ha ölbe vesznek, addig-addig helyezkedek, míg sikerül elérnem a megfelelő pózt és felnyomom magam állásba. Sajnos, ezt nem igazán akarják engedni, nem értem miért. Mindig azt mondják, hogy még kicsi vagyok. Már hogy lennék, hiszen betöltöttem az 5. hónapot is?!

Húsvét

Ma, a forgatást követően, elmentünk a nagyiékhoz ebédre. És képzeljétek, ott is járt már a Nyuszi! Sajnos vele személyesen nem találkoztunk, de az ajándékokat, amiket a fészekben, és a kertben elrejtett megtaláltuk. A képen azt láthatjátok, hogyan gyűjti be és adja oda megőrzésre papának Laura a sok-sok finomságot: nyuszit és színes tojásokat.

A TV-ben

Ma egy spanyol TV-s stáb járt nálunk, akik a külföldön élő spanyolokról, készítenek műsort. Olyanokról, mint apa. És ha már apa bemutatta az otthonát, mi is szerepeltünk a felvételen. Először apa és Laura mentek Diósd központjába, ahol már várták őket a TV-sek, majd anya és Raul is csatlakozott é segyütt mentünk haza. Otthon meglepve tapasztaltuk, hogy időközben megérkezett a Nyuszika is, úgyhogy gyorsan összeszedtük a tojásokat és az ajándékokat, maiket a kertben hagyott számunkra. Aztán bementünk a házba, ahol Laura mindent megmutaott a stábnak.

A videón a felvételnek azt a részét láthatjátok, ahol mi is szerepelünk:

Annyi mint apa

Hónapjaim száma immár ugyanannyi, mint apa éveié. (Diszkréció! Nem mondom ki, számoljátok ki, ha kíváncsiak vagytok!) Így visszagondolva az eltelt hónapra, hatalmas változások nem történtek. Továbbra is elég akaratos vagyok, szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan azt elképzeltem. A gond akkor van, ha ezt mások (főleg apa és anya) elképzelésével nem esik egybe. Akkor kezdődik a fesztivál: toporzékolás, ordítás, fetrengés.... Sajnos nem díjazzák a mutatványomat, úgyhogy lassanként vissza is veszek a számukból (az intenzitásból azonban semmi pénzért!!)

Azért ennél jobb dolgokat is csinálok: például már szinte mindig tiszta pelussal ébredek. Előbb-utóbb alváshoz is lemondok majd a pelusról. Mindeközben jönnek a fogaim is, méghozzá egyszerre három is! De nem panaszkodom, anya is csak fogmosás közben vette észre a dolgot. Nagylány vagyok, ugye? Ezt az is mutatja, hogy egyre jobban vágyódom társaságra. Anyát, amikor csak tehetem, ráveszem, hogy vigyen ki a játszótérre! Nem mintha beszélgetni szeretnék, inkább csak figyelem a többieket a homokozóban vagy hintázok egy jót. Bármit, csak csúszdázni ne kelljen!

Superman vagyok

Tetszik az új, Superman szerkóm? Csak növök és növök, annyira, hogy már ilyen szép ruhákat is hordhatok. Már egy hatalmas dobozt töltenek meg a kinőtt ruháim.

Mesét olvasunk

Ma mindketten Raul járókájában voltunk, ahol Laura mesét olvasott Raulnak. A videón ugyan nem látszunk valami jól, de legalább jól hallhatóak vagyunk.

Az usziban

Ma, mint majd' minden szombaton, usziban voltunk. Apáa és szoktunk menni, de ma különleges nap volt, mert a mama és a papa is elkíyértek bennünket. Szerették volna látni, mennyit fejlődtem.

Volt mit nézniük! Egyedül beugrok a medence széléről, deszkába vagy egy kukacba kapaszkodva egyedül úszom. De a legszebb az, hogy már tudok pár métert teljesen egyedül is úszni: tábla vagy bármi más segédeszköz nélkül!! Az alsó képen azt láthatjátok, hogyan úszom ki a medence széléig egyedül, apától indulva.

Ha ilyen ügyesen folytatom az úszást, nemsokára átmehetek a 4. csoportba, a nagyok közé.

Fény-játék

Lassacskán kitavaszodik. Ez nemcsak abból érezhető, hogy egyre többet vagyok kint a szabadban, hanem onnan is, hogy a nappaliba is egyre melegebben süt be a napocska. Ma éppen a járókámban napoztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy megjelent még két kezem a járóka oldalán!! Ezek ugyanúgy mozogtak, mint a már ismert kezeim, viszont hiába próbáltam elkapni őket, csak nem sikerült. Megmutatom nektek a videón, hátha Ti értitek, mi történt...

Mega-játszóház

Ma egy nagyon izgalmas helyen voltunk. Úgy hívják, hogy Mega-játszóház. Ez nem más, mint sok légvár, amiben a gyerekek kedvükre ugrálhatnak, csúszkálhatnak és bújócskázhatnak. Először nem nagyon tudtam, mit is csináljak és kissé félve másztam be az első ilyen "házikóba" (ami különben egy hatalmas alma volt). Ott aztán megfigyeltem a többi gyereket, hogyan másznak és ugrálnak, és ügyesen utánoztam őket. Nem olyan egyszerű ám egy ilyen felfújt valamiben az élet, még lépkedni sem, mert izeg-mozog alattam. Viszont jó is, mert ha elesek, egyáltalán nem fáj.

Idővel aztán egyre bátrabb lettem, az összes légvárat kipróbáltam, még azokat is, amiket a nagyobb gyereknek terveztek. Két kedvencem volt, az egyik egy nagyon-nagyon magas csúszda, amire teljesen egyedül másztam fel és csúsztam le rajta. Láthatjátok a videón is, micsoda erőfeszítésembe került olyan magasra mászni! Ügyes és bátor vagyok, nem?!

A másik egy labirintus-szerű házikó, ahol nemcsak jól el tudtam bújni anyáék elől, de még két meredek csúszdája is volt, amit persze többször is kipróbáltam. Annyira jól éreztem magam, hogy csak hosszas unszolás után voltam hajlandó hazamenni, és akkor is csak úgy, hogy apáék megígérték: legközelebb is eljövünk. Már alig várom!

4 hónapos lettem

Telik-múlik az idő: ma, a nemzeti ünnepen betöltöttem a 4. hónapot is. Méreteim továbbra is lenyűgözőek: a súlyom megközelíti a 7,5 kg-ot, a hosszam pedig a 70 cm-t (a 68-as ruhákat ui. sorra kinövöm). Nem véletlen, hiszen változatlan az étvágyam: anya ruhájába kapaszkodva az utolsó csepp tejet is megszerzem, miközben(a helyzetnek megfelelően) követelő vagy éppen elégedett arccal pislogok anyára (amitől persze ő elolvad).

Továbbra is egész éjjel alszom, viszont nappal egyre többet vagyok ébren, és fedezem fel apránként a világot. A kedves arcokra, szavakra változatlanul hatalmas mosollyal reagálok, amivel mindenkit elvarázsolok. A mosolygást egyre gyakrabban hangos kacajjal kísérem, főleg amikor a nyakamat vagy a combomat puszilgatják, vagy éppen az oldalamat vagy esetleg a talpamat csikizik. A fürdés még mindig az egyik kedvencem: a fürdőszobába a szemlélődőknek a fürdőruhás viselet ajánlott! :)

Ebben a hónapban sok minden újdonságot sikerült megtanulnom: az egyik (ahogyan arról korábban is olvashattatok), hogy már képes vagyok a hátamra fordulni. A kezeimet is egyre ügyesebben használom: a számomra érdekes tárgyakkal addig babrálok, míg sikerül elérnem, megfognom (általában két kézzel) és aztán zsupsz, be a számba. Hát igen, mindent meg kell kóstolni, hátha rálelek valami finomságra:) De ha nem, arra mindenképpen jó, hogy egy kicsit megvakarjam vele az ínyemet. Ez a fogzás ui. már kezd elviselhetetlenné fajulni. :(

Újabb hónapforduló

Az a soha vissza nem térő alkalom jött el, hogy a hónapjaim száma megegyezik anya éveinek számával. (Anyára való tekintettel ezt most nem írom le, számoljátok ki) Az utóbi hónapban nagyon sok változás nem történt. A korábbiakhoz hasonló dolgokat művelek, csak mindent egy kicsit jobban: ügyesebben rajzolok, egyre önállóbban öltözködöm és öltöztetem Lindát, hosszú időkre elvonulva játszom egyedül.

A jó idő érkezésével egyre többet vagyunk kint a szabadban is. Gyakran sétálunk hármasban anyával és Raullal, néha még Lindát is viszem a babakocsiban. Kezdem megtanulni az utcai közlekedés szabályait: az úton oda kell adni a kezemet anyának, nem elrohanni tőle meszsze és köszönni, akinek ő is köszön. Nem olyan bonyolult...

A hónap új őrülete: Trapito (egy régi argentín rajzfilm). Minden reggel (!) meg kell néznem, vagy legalábbis kell, hogy a háttérben menjen. Nagyon szeretem a kis madárijesztő történetét, olyannnyira, hogy néha családi szereposztásban is előadjuk: persze mindig én vagyok Trapito, a többi szereplő változó.

Megfordultam!!

Ma reggel jól megtréfáltam anyát. Alváshoz lefektetett a hasamra, én viszont úgy gondoltam, hogy még semmi kedvem aludni, inkább sportolok egy kicsit. Minden erőmet összeszedve sikerült a hátamra visszafordulni, az új pozícióval nem kis meglepetést okozva. Csak az a baj, hogy visszafelé még nem ment a forgás, így anya segítségére volt szükség, hogy újra kezdhessem a mutatványt. De ha már behívtam őt magamhoz, jól megdolgoztattam: többször is egymás után megmutattam neki, milyen ügyesen fordulok meg. Ez volt az én nőnapi ajándékom számára:)
Hogy őszinte legyek, nagyon bonyolult dolog ez a forgás, a nehézségi fokát a videón rögzített hanghatások is jelzik.

Szánkózunk

Ma elmentünk a mamáékhoz és örömmel tapasztaltuk, hogy előttük a dombon kiváló szánkópálya alkult ki. Éppen optimális volt minden egy jó kis szánkózáshoz: sütött a nap, nem volt túl hideg, a pálya pedig jól csúszott, de még nem volt jeges. Kihasználva mindezt, elővettük anya régi szánkóját és mentünk vele jó pár kört. Persze én egyedül még nem tudok lecsúszni, így a papával, anyával vagy a nagyival csúsztunk (ez utóbbit láthatjátok a videón).

Bár azt állítják, hogy végig fékeztek, ennek ellenére szédületes tempóban suhantunk lefelé, és mitagadás egy picit féltem is. (De ezt ne mondjátok el senkinek, jó!?)

Rengeteg hó

Tegnap késő este óta esett a hó, így ma reggelre mindent hatalmas hótakaró borított. Anyával kimentünk a kertbe játszani, építettünk egy hóembert is, ahogy láthatjátok nagyobbat, mint a múltkor. Sőt, még nálam is nagyobb!! Én csináltam a nyakát, a fejét, és persze azt a csodaszép kalapot is.

3 hónaposan

Igen, igen jól látjátok, 3 hónapos vagyok! Bár a méreteim (7 kiló és 66 cm) koromat meghazudtolóak, a védőnő szerint a hosszam féléves átlagnak felel meg. A világ egyre inkább kezd kitárulni számomra: imádok minden újdonságot körülöttem, legyen az játék vagy ember, ha tetszik, hatalmas vigyorgással és/vagy rugdosással adok hangot tetszésemnek. A nap egyik fénypontja még mindig a fürdés, amire most már a fürdőszobában kell sort keríteni, olyan nagy murit csapok, hogy a parketta a szobában ezt már nem bírná... A mozgásom még mindig finoman szólva is korlátozott, de azért némi haladás mutatkozik. Ha például megtámasztják a talpamat (éséppen nincs nagyon tele a hasam), akkor tudok egy picit mászni előre. A hasamról pedig vissza tudok fordulni a hátamra, persze csak ha nem teljesen vízszintesről indítok. Rá kell jöjjek, hogy a világ nagyon izgis ( bár kétség kívül még mindig a cici a legjobb benne), a kiságyam, főleg egyedül pedig egyre kevésbé. Ennek pedig igyekszem minél gyakrabban hangot is adni.

2,5 éves lettem

Rohan az idő! Már 2,5 éves lettem!!! Igazi nagylány, legalábbis én úgy érzem. Ennek megfelelően már nagyon sokmindent egyedül intézek: az öltözés egy részét (ha jó napom van, fel tudom venni a bugyimat, a nadrágomat és a zoknimat; leveszem a pelusomat; felveszem a csizmámat és a szandimat), a zuhanyzást, sőt kezdek egyedül üldögélni a WC-n is, de ez utóbbit főleg csak "vészhelyzetben", ha anyáék nem érnek rá. Sokat játszom egyedül, kedvencem Linda baba, akit napjában többször kell pelenkázni és öltöztetni (az öltöztetést anyára bízom, de a többi az én dolgom). A játék mellett a másik kedvenc foglalatosságom továbbra is a rajzolás. Ebben is sokat fejlődtem: már tudok ember-formát rajzolni, mégpedig úgy, hogy azt mások is felismerik rajtam kívül. Az arányokon van még mit csiszolni, de azért szépen alakul a dolog. Ahogy látjátok is a képen, a sütőtököt még mindig nagyon szeretem, és persze azt is egyedül eszem...

Havazott

Ma esett a hó! Bár nem túl sok, de azért megmaradt egy pici. Mind a négyen kimentünk egy kicsit a hóba. Szánkóztunk és építettünk egy hóembert is. Nem túl nagy, de ahogy a képen is látjátok, felhasználtuk hozzá az összes havat a kertből. Én csináltam a fejét és a nyakát. Ugye szép?

Raul, a pánk

A kor előrehaladtával (legalábbis mindenki abban reménykedik, hogy ezért és nem a családom megy az idegeimre) egyre kopaszabb vagyok. Judith szerint nagyon csúnya vagyok vele:(
A lényeg, hogy a szép újszülött hajamat kezdem elveszíteni, és helyette csodás új hajam nő. Ma anya és a nővérkém belőtték a sérómat: középen a régi hajam, körben pedig az új látható. Különbség inkább csak a méretében van, a színében egyenlőre nem látni eltérést. Na, hogy tetszem?

Balival

Ma ismét eljöttek meglátogatni minket a Baliék. Bali ugyanis még nem látta Raulkát és szerette volna megismerni őt. Nagyon tetszett neki, szerette volna még a szemét is kiszedni:) Amíg anyáék beszélgettek, addig mi ketten jót játszottunk. Persze anyáék tetszését nem minden ötletünk nyerte el. Például azt sem díjazták túlzottan, amikor bemásztunk az ágyamba, az ágyneműt pedig ledobáltuk a földre. Ehhez képest a lámpázást már inkább zsebre tették. Nagyon jó volt, gyere máskor is, Bali!

Oltás-sorozat

Túléltem az első, nem kórházban kapott oltást. Pontosabban ma egyszerre hármat is kaptam. Egyet megittam, egyet a jobb lábamba, egyet pedig a balba szúrtak. Még jó, hogy nincs több lábam, ki tudja hányat kaptam volna még... Biztos a jó fizikai erőnlétemnek köszönhető, hogy nagyon jól bírtam a dolgot. Azért minden oltás után egy kicsit panaszkodtam (főleg a harmadik után, amikor már kénytelen voltam jelezni, hogy fogytán a türelmem), de hát már csak a becsület is ezt kivánja, vagy nem? De a lényeg, hogy az oltást követően nem lázasodtam be, sőt még különösebben nyugtalan sem voltam. Egy hős vagyok, ugye?

2 hónaposan

Betöltöttem a második hónapomat is! Alapjaiban nagy változás nem történt: továbbra is nagyon nyugisan telnek a napjaim, javarészt még mindig alvással és persze evéssel! Ez utóbbit tekintve nagy változás, hogy egy etetésről hajlandó voltam lemondani, de csak azért, hogy hagyjam anyáékat aludni éjjel. Persze a kimaradt mennyiséget bepótolom, ne féltsetek! A vonalaimra még mindig nem vigyázok, jelenleg elsőbbséget élvez a gyarapodás. A súlyom már meghaladja a 6 kilót is, tehát egy jó kilót híztam egy hónap alatt. (Ne csináljátok utánam!!) Egyre szebben alakulnak a hurkácskáim, főleg a combomon és persze a nyakamhoz is már nehézkes hozzáférni a toká(i)mtól.
Persze szellemileg is fejlődtem, nemcsak testileg. Egyre jobban érdekelnek a körülöttem lévő tárgyak és személyek. Imádom például a mackókat a falamon, a forgót a kiságyam fölött vagy a fejvédőmön található vidám figurákat. Amikor megpillantom őket, hatalmas mosoly az ajándékom. Csakúgy, mint amikor anya, Laura, apa vagy a nagyiék beszélnek hozzám. Ez akkora hatással van rám, hogy alig férek a bőrömbe és nagyokat vigyorok, miközben jár kezem-lábam. De nemcsak kívülállóként szemlélem ám az eseményeket! Igyekszem a kezembe venni az irányítást: próbálok megérinteni is dolgokat. Például az autósülésen lévő macikat próbálom el-elkapni. Ebből a kívülállók azt érzékelik, hogy össze-vissza jár a kezem, püfölök mindent és néha eltalálom a macikat is... De se baj! Megy ez majd még koordináltabban is!!

29 hónaposan

Hát igen, újabb hónap telt el... Az utóbbi hetekben legnagyobb fejlődés a spanyol nyelvtudásomban következett be. Az, hogy egy héten keresztül csak spanyol nyelvet hallottam, megtette a jótékony hatását. Apához most már kizárólag spanyolul szólok, még akkor is, ha nemcsak spanyol ajkúak vannak jelen.

A Karácsonyra való tekintettel gyarapodott a dalaim tárháza is, már nemcsak a Hull a pelyhes, vagy a Télapó itt van megy kiválóan, hanem ennek spanyol "megfelelőit" is (25 de diciembre; Campanitas de lugar vagy az Ande, ande ande) éneklem vagy ordítom, ahogy a torkomon kifér.

A három királyok

Ma ünnepeljük a Három Királyok érkezését. Mi is nagyon vártuk már őket, anya és apa (spanyol szokásnak megfeleően) idén is sütöttek egy finom kalácsot erre az alkalomra. Este pedig kikészítettük a fa alá a cipőinket, amibe a Királyok majd az ajándékot tehetik. Persze most is készítettünk ki édességet a Királyoknak és vizet a tevéknek, hiszen a nagy út alatt és a sok munkában biztosan megéheznek, megszomjaznak. Szóval izgatottan feküdtünk le, hátha sikerül éjjel ecsípni, amint megérkeznek hozzánk a Királyok. De sajnos n túl mélyen aludtunk és nem vettük őket észre. Pedig biztosan jártak, mert reggelre ajándékok vártak ránk: Laura csokit, két pár harisnyát és egy ébresztőórát kapott, Raulnak pedig csoki és egy, a kiságya fölé akasztható játék volt a cipőjébe rejtve.

Az Óév utolsó napja

Ma különös esténk volt. Egész délután nagy volt itthon a sürgés-forgás, készülődés. Sütöttünk, főztünk, sőt még a nappalit is feldíszítettük: apával mindenféle színes szalagokat lógattunk le, ahonnan csak tudtunk. Nem véletlen, ma van az év utolsó napja, amit meg kell ünnepelni! Miután elfogyasztottuk az ünnepi vacsit, elkezdődött a buli: táncoltunk apával, anyával (megtanultam a pörgést), felvettük azokat a mókás álarcokat, amiket a képen is láthattok. Éjfélkor pezsgőztünk, majd pedig megnéztük a tüzijátékot az udvarról. Nagyon szép és jó hangos. Izgis volt ilyen későn kint lenni az udavron! És ilyen későn se mentem még sosem aludni. Képzeljétek, már éjjel 1 óra volt, amikor ágyba kerültem. Jó, nem? B.Ú.É.K. mindenkinek!!!!