2008. február 24.

Játszom a teraszon

Ma nagyon jó idő volt, és kimentem a teraszra játszani, kihasználva a napsugarak melegét. Egy takaróra ültem, ezen játszttam .

De a legmeglepőbb mindenki számára az volt, hogy ott is maradtam, egyedül. Igen, annyira szeretek kint lenni, hogy még az egyedüllétről is hajlamos vagyok megfeledkezni. Na jó, csak 10 percre, aztán ha mégsem jön senki, inkább bemegyek.

2008. február 23.

A metróban

Ma utaztam életemben először metrón. Anya egyik barátnőjének az esküvőjén voltunk, és mivel hamar vége lett és egész szép idő is volt, kihasználtuk az alkalmat és elmentünk egy közeli parkba. De a legjobb nem a park volt, hanem az út odáig a metróval.

Mivel ez volt az első alkalom, nagyon tetszett, ahogyan kinyílnak a metrókocsi ajtajai, és amilyen gyorsan ment! Csak úgy suhantak mellettünk a falak, amiket az ablakokon át lehetett látni. Ja, és egyedül ültem egy széken, mint a nagylányok!

2008. február 17.

Az új szekrényem

Végre van szekrényem, ahová be tudom pakolni a ruháimat. Szükségem volt már rá, mivel a ruháim szerteszét voltak az egész lakásban, mivel az én szobámba már sehogysem fértek el. Így aztán kaptam egy szekrényt. Ugye szép??

Ma apa és anya egész délután a szekrényt szerelték, még jó hogy én is segítettem nekik, mert különben sosem fejezték volna be. Az alsó fényképeken azt látjátok, milyen fáradságos munkával húztam meg a csavarokat.


2008. február 9.

Másfél éves vagyok!!!

Igen, már másfél éves vagyok, vagy másként fogalmazva: betöltöttem a 18. hónapomat. Egyre kevésbé vagyok már baba, sokkal inkább egy igazi kislány lett belőlem.

A legújabb dolgaim egyike, hogy elkezdtem használni a WC-t!! Van még mit javítani a technikámon, mert nem igazán érzem még, hogy pontosan mikor is kell mennem, így ráülök aWC-re, sok időt elüldögélek rajta, és várom, hátha jelentkezik az eredmény. De hát valahogy el kell kezdeni, nem? Más különben minden változatlan. Talán nyelvileg fejlődtem a legtöbbet, és bár annyit beszélek, mint egy papagáj, mégsem bővült túl sokat a szókincsem.

Az egyik kedvenc játékom: labdázni a kertben! A fényképen láthatjátok, hogyan kergetem a a labdát. Újabban kezdem megtanulni, hogyan kell kéz nélkül, csak lábbal vezetni. Hátha jön már végre a tavasz, és többet ki tudunk menni a kertbe gyakorolni!

2008. február 6.

Játszom a szobámban

Mostanában egyre jobban eljátszom a játékaimmal. Csak az a lényeg, hogy legyen valaki rajtam kívül a szobában, nem számít, ha nem játszik is velem.

A legjobban azt szeretem, amikor kiveszem a ládikámból egyesével a játékokat, megnézem őket, egy picit játszom velük, aztán ledobom a földre, és máris veszem elő a másikat. Néhány perc játék eredményét a fényképen illusztráltam nektek.

Az is igaz, hogy összeszedni is szertem ám a játékaimat. Egyesével összeszedem őket és bedobálom a helyükre.

Néha, ha valami nagyon érdekeset találok, leülök és játszom vele egy ideig, mint például a xilofonnal a minap.