Fél évesen

Már egy fél év telt, mióta világra jöttem. Ez a hat hónap jellegzetes mérföldkő, alkalmat kínál egy kis összegzésre (a védőnő ilyenkor ezt hivatalból megteszi: ki kellett tölteni rólam egy kis kérdőívet, amit szintén felhasználunk az alábbi összegzésben).

Nos lássuk, mi minden jellemző rám!

Testi fejlődésemet tekintve: Súlyom 8530 gramm, hosszúságom hivatalosan 67 cm, a fejkörfogatom 45,5 cm, mellkasom körfogata pedig 46 cm.

Pszischomotoros és mentális fejlődésemet vizsgálva megállapítható, hogy az általam ismert személyekre megkülönböztetően reagálok; alvási ritmusom kialakult (olyannyira, hogy néha reggel 8 óra után ébredek, délután is egyre gyakrabban alszom egy nagyot - igazán nem panaszkodhat rám senki); nyugodt, kiegyensúlyozott baba vagyok; játékot egyik kezemből a másikba veszem (ha nem érem el, azt hangos panaszkodással jelzem); hasról hátra és hátról hasra fordulok, továbbá kezdek kúszni is, aminek köszönhetően az egész kiságyat bejárom, egyre kevésbé találnak már meg ott, ahol eredetileg hagytak; testtartásom és végtagmozgásom szimmetrikus; hason fekve egyik kezemen támaszkodva játék után nyúlok. Mindezek mellett egyre ügyesebben megy az ülés is. Bár egyedül felülni még nem tudok, de egyre hosszabb ideig vagyok képes önállóan, segítség nélkül ülő helyzetben megtartani magam.

Látásomat tekintve: Szemeimen eltérés nem látható; szemmozgásom párhuzamos; kezemet a középvonalban nézegetem; leeső tárgy után nézek.

Hallásomat és beszédfejlődésemet vizsgálva: emberi hangra figyelek; erős hangra összerezzenek (néha még sírva is fakadok); felsíráskor anya hangja megnyugtat; gagyogok, élvezem a hangadást (imádok sikítani, gügyögni, gurgulázni).

Mindezek mellett végre kibújtak az első fogacskáim: a legelső éppen anyák napján, míg a második május 13.-án, a papáék 45. házassági évfordulóján.

Ennyit az objektív adatokról. Ami az élet szubjektív oldalát illeti: röviden fogalmazva: nagyon jól érzem magam. Imádom az életet, rengeteg szórakozást találok benne: a játékok, a saját testrészeim babrálása, a dolgok kapargatása, a beszélgetés, az ismerős arcok megérintése, a hajakba történő kapaszkodás, a segítséggel történő felülés, majd onnan a felállás, mind-mind az élet apró örömeit jelentik számomra. És még egy hatalmas felfedezés: a tejen kívül mást is lehet enni!! Ti ezt tudtátok? Én kb. két hete jöttem rá, hogy lehet gyümölcsöt (barackot, almát) és zöldségféléket (céklát, répát, krumplit) is enni, méghozzá kanállal. Izgis egy dolog. Próbáljátok ki ti is!

33 hónap

Újabb hónap telt el. Nálam egy-egy hónap már nem hoz annyi újdonságot, mint Raul esetében, Nem véletlen, hiszen én már nagy vagyok! Ezt több dologgal is tudom igazolni:

1.) Már járok oviba!! Egyenlőre csak hetente két délelőtt, de azt is nagyon élvezem. Reggelente apa visz az oviba, ebéd után pedig anya és Raul jönnek értem. A gyerekek társasága nagyon-nagyon hiányzott már nekem. Jó végre közösen játszani: babázni, szaladgálni, homokozni, motorozni, rajzolni vagy akár énekelni, táncolni, tornázni. Vannak már barátaim is: leginkább a Zsófit és a Jázmint kedvelem, a fiúk közül pedig Danival és Janikával vagyok együtt a legszívesebben.

2.) Hosszas próbálgatások és teljesen üres pelusok után végre eljött az idő, hogy a szobatiszta babák életét éljem. A sziesztát mindig bugyiban töltöm, sőt már éjszakára sem kell pelust használni (kivéve most, hogy egy kicsit felfáztam, és a biztonság kedvéért újra visszatértünk a pelusos időkre).

3.) Már több, mint két hete a nagyok közé járok az usziba. Ebben a csoportban már igazi, komoly úszós feladatok vannak. Egyszer majd, ha már jobban beleszoktam az új helyzetbe, külön is beszámolok róla nektek.

4.) A tájékozódási képességem is egyre jobb. Számtalanszor megdöbbentem anyáékat, amikor ráismerek olyan helyekre, ahol életemben még csak egyszer, ráadásul hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt jártam. Azt is tudom, hogy az ismerős, leggyakrabban látogatott helyek (például a Spar, az ovi, a CBA vagy éppen a mamáék) felé milyen irányba kell indulni, illetve hogy azok hol találhatóak. Jó, nem?

Voltunk cirkuszban

Ismét Diósdra érkezett a vándorcirkusz. Már napok óta látjuk a sátrukat a kertünkből, és halljuk a zenét. Végre ma elmentünk (mama, anya és én) megnézni az előadást is. Nagyon klassz volt. Egy hatalmas sátrat képzeljetek el, aminek az alján fű (!) van, körben pedig padok és székek, ahonnan lehet nézni a műsort. És persze egy hely, ahol pattogatott kukoricát lehet kapni (a képen éppen ezt rágom). A műsor csuda jó volt: szerepeltek benne nénik meg bácsik (akrobaták, kötéltáncosok) és állatok is. Nekem a legjobban a bohóc, na és persze a pónik meg a kiskutyusok tetszettek. Jövőre újra megyünk, akkor már szerintem Raulka is jön velem.

A műsorszámok közötti szünetben a gyerekek kipróbálhatták, milyen dolog pónilovacskázni. Persze én is mentem két kört, ezt örökítette meg anya az alábbi videón: