Vissza az usziba

Az utóbbi 3 hétben sajnos nem tudtam járni úszni, de ma végre visszatértem!

Ma light-osabb gyakorlatokat csináltattak velem, hogy újra rákapjak az uszoda ízére. Igyekeznem kell, mert nemsokára átküldenek a 3-as csoportba, a nagy (másfél évesnél idősebb) babák közé, és nem akarok lemaradni.

A fényképen azt látjátok, amikor apával egyensúlyozunk. Ez az egyik kedvenc feladatom, mert innen fentről belátom az egész uszodát.

Hazafelé

Ma, a spanyol nagyiékkal töltött 3 hét után, hazamegyünk Budapestre. Nagyon jól éreztem magam, csak az a kár, hogy valaki mindig beteg volt ezekben a napokban, így túl sok helyre nem tudtunk elmenni. De így legalább több időt töltöttünk otthon, együtt.

Blanca mama és Emilio papa kivittek bennünket a reptérre (Judith már nem fért be a kocsiba), a fényképen a búcsúpuszikat látjátok. Látszik az arcomon, hogy megértettem a helyzetet:(

Fürdök a strandon

Ma és tegnap lementünk egy kicsit a strandra, kihasználva a Kanári-sigeteken töltendő utolsó napjainkat. Bár nem volt igazán jó idő (ma még eset is az eső!), azért sokat játszottam a homokkal és még fürödtem is a tengerben.


A videón azt láthatjátok, ahogyan a tengerparton játszom:

Amikor már a szám tök lila volt és reszkettem a hidegtől, anya betekert egy jó nagy törülközőbe és alaposan átmelegített.

17 hónapos vagyok!

Már lassan alig tudom fejben tartani a hónapjaim számát, már 17-nél tartok! Most Las Palmasban ért a hónapforduló, mint annak idején, 7 hónapos koromban.

Ez egy zsúfolt hónap volt: utazás, Karácsony meg minden. Leginkább nyelvileg feljődtem. Bővül pár szóval a szókincsem, főleg a spanyol, kihasználva az itt töltött időt. A legfontosabb, hogy megtanultam megnevezni azt, ami az enyém (Mía).

A fogam is sokat zavart ebben a hónapban, bár fogalmam sincs, hogy végül kibújt újabb vagy sem. De az biztos, hogy amikor fáj a szám, csak bekapom a kezemet és az nagyon jól esik!

Elkezdtem zuhanyozni is, mint a nagyok. Mivel a spanyol nagyiéknál nincs kád, és a régi felfújható kádamat már kinőttem, így anyával együtt zuhanyozunk. A fényképen éppen az alvás előtti pillanatokban láthattok, frissen megfürödve, pizsamában. Már csak a jó éjt puszik és persze az elmaradhatatlan szopcsi voltak hátra a napból.

A papa hajója

A papának van egy makettje a Queen Mary-ről (a világ legnagyobb hajójáról), amit ő egyedül épített. Általában egy nagyon magas polc tetején tartja, és csak akkor láthatom, ha felemel hozzá, de akkor sem szabad hozzányúlnom.

Ma azonban elérkezett a portörlés napja, és levette egy asztalra, így minden részletében láthattam végre. Sőt, azt is megengedte, hogy segítsek neki egy kicsit a takarításában is. Csak az a kár, hogy állandóan rajtam tartotta szemét, így egyet sem tudtam elkapni azokból a jó kis darabkákból!

Megjöttek a királyok!

Ma, amikor felébredtem, megtaláltam a Három Királyok ajándékait! Látszik, hogy jó kislány voltam, mert szenet seholsem láttam.

A fényképen azzal a nagy babával láttok, amit a Kiráyok hoztak nekem, és akit Juliaitanak hívnak. Kaptam még egy pizsamát (két részeset, mint a nagylányok), egy szivacs labdát (ami nem lyukad ki, ha játszom vele), egy csomó 2 Eurós érmét (amiből azt veszek magamnak, amit akarok), egy ruhácskát (amiben nagyon szép vagyok), és egy Gran Canaria feliratú pólót (hogy a magyar barátaim is tudják, merre jártam).

Jönnek a Királyok...

Spanyolországba ma este érkeznek meg a Napkeleti Bölcsek, vagyis a három király (Menyhért, Gáspár és Boldizsár). Hoznak ajándékot a jó gyerekeknek (remélem nekem is), a rosszaknak pedig szenet(remélem én ezt nem fogok kapni). Ennek megfelően ma igencsak zsúfolt napom volt.

Ma reggel a kikötőbe mentünk fogadni a királyokat, akik 3 hajón érkeztek. Délután pedig az utcára mentünk megnézni, hogyan érkeztek be a városba. Ez egy kész show-műsor volt, rengeteg kamion kísérte őket, amiről jelmezbe öltözött fiúk és lányok dobáltak cukorkákat (jó sokat be is gyűjtöttünk). Aztán megérkzetek a királyok, mégpedig teveháton!! Én Menyhérthez mentem közel, átadtam a neki írt levelemet. Na jó, ahogy a fényképen is látjátok, apa nyújtotta oda neki, mert a teve túl magas volt, és így én nem értem fel.

A "felvonuláson" a Királyokon kívül sok más érdekesség is volt. Láttam például magát a Mickey és Minnie egeret. Persze kihasználtam az alkalmat, hogy lefényképezkedjek velük.

A strandon

Most, hogy úgy tűnt, végre mindenki meggyógyult, elmentünk a strandra. Sajna, Blanca mama mégsem érezte jól magát és otthon kellett maradnia:(

Nagyon jól éreztem magam, sok érdekességet csináltam. A strand ideális hely számomra: Szabadon futhatok, nem kell félni hogy elesek és megütöm magam, olyan koszos lehetek, mint a kisördög, nem kell pelust hordanom, és a vízben kedvemre játszhatok, nem kell törődni vele, hogy vizes lesz a ruhám...

Néhány fénykép a strandon töltött napomról:

Itt egy gödörben vagyok, amit apával ástunk. Jó, ő ásta én pedig segítettem neki. Lerombolni...






Itt Judith nagynénémmel és Iván nagybátyámmal vagyok látható. (Csak hogy ne panaszkodjanak, az ő képüket is ide tettem.)









Itt pedig egyedül játszom az óceán parton. Remélem, még visszajövünk, mert ez nagyon izgalmas hely!

Futok a galambok után

Ma Las Palmas óvárosi részében sétáltunk. Nagyon szép volt, de nekem a legjobban a galambok tetszettek.

Először egy kis utcában láttam néhányat. Közelebb mentem hozzájuk, megpróbáltam elkapni őket, de amikor már majdnem megvoltak, elmentek. Egy jó ideig így kergetőztünk, de egyet sem sikerült elkapnom.


Aztán egy nagy térre érkeztünk, ami telis-tele volt galambokkal. Nem véletlen, hiszen itt szórtak nekik ennnivalót is. Így aztán már sokkal közelebb engedtek magukhoz, de megsimogatni mégsem tudtam őket.

Újév hintákkal

Jól kezdődött számomra az új év, ugyanis elmentünk egy nagyon szép, új parkba. Volt itt egy tavacska vízeséssel, de ami nekem a legjobban tetszett: a hinták. Volt minden fajta: híd és csúszda formájú, és olyan is, amire fel lehetett mászni... Szóval sok minden mászni-, mozgatni és fognivaló, ráadásul mindez gyönyörű szinekben.

Sokat játszzhattam, főleg mert volt egy kávézó a játszótér mellett, ahová anya és a nagyiék beültek, amíg apa és Judith készítettek rólam egy csomó fényképet. Ízelítőül mutatok néhányat: