Fél évesen

Már egy fél év telt, mióta világra jöttem. Ez a hat hónap jellegzetes mérföldkő, alkalmat kínál egy kis összegzésre (a védőnő ilyenkor ezt hivatalból megteszi: ki kellett tölteni rólam egy kis kérdőívet, amit szintén felhasználunk az alábbi összegzésben).

Nos lássuk, mi minden jellemző rám!

Testi fejlődésemet tekintve: Súlyom 8530 gramm, hosszúságom hivatalosan 67 cm, a fejkörfogatom 45,5 cm, mellkasom körfogata pedig 46 cm.

Pszischomotoros és mentális fejlődésemet vizsgálva megállapítható, hogy az általam ismert személyekre megkülönböztetően reagálok; alvási ritmusom kialakult (olyannyira, hogy néha reggel 8 óra után ébredek, délután is egyre gyakrabban alszom egy nagyot - igazán nem panaszkodhat rám senki); nyugodt, kiegyensúlyozott baba vagyok; játékot egyik kezemből a másikba veszem (ha nem érem el, azt hangos panaszkodással jelzem); hasról hátra és hátról hasra fordulok, továbbá kezdek kúszni is, aminek köszönhetően az egész kiságyat bejárom, egyre kevésbé találnak már meg ott, ahol eredetileg hagytak; testtartásom és végtagmozgásom szimmetrikus; hason fekve egyik kezemen támaszkodva játék után nyúlok. Mindezek mellett egyre ügyesebben megy az ülés is. Bár egyedül felülni még nem tudok, de egyre hosszabb ideig vagyok képes önállóan, segítség nélkül ülő helyzetben megtartani magam.

Látásomat tekintve: Szemeimen eltérés nem látható; szemmozgásom párhuzamos; kezemet a középvonalban nézegetem; leeső tárgy után nézek.

Hallásomat és beszédfejlődésemet vizsgálva: emberi hangra figyelek; erős hangra összerezzenek (néha még sírva is fakadok); felsíráskor anya hangja megnyugtat; gagyogok, élvezem a hangadást (imádok sikítani, gügyögni, gurgulázni).

Mindezek mellett végre kibújtak az első fogacskáim: a legelső éppen anyák napján, míg a második május 13.-án, a papáék 45. házassági évfordulóján.

Ennyit az objektív adatokról. Ami az élet szubjektív oldalát illeti: röviden fogalmazva: nagyon jól érzem magam. Imádom az életet, rengeteg szórakozást találok benne: a játékok, a saját testrészeim babrálása, a dolgok kapargatása, a beszélgetés, az ismerős arcok megérintése, a hajakba történő kapaszkodás, a segítséggel történő felülés, majd onnan a felállás, mind-mind az élet apró örömeit jelentik számomra. És még egy hatalmas felfedezés: a tejen kívül mást is lehet enni!! Ti ezt tudtátok? Én kb. két hete jöttem rá, hogy lehet gyümölcsöt (barackot, almát) és zöldségféléket (céklát, répát, krumplit) is enni, méghozzá kanállal. Izgis egy dolog. Próbáljátok ki ti is!