Túléltem az első, nem kórházban kapott oltást. Pontosabban ma egyszerre hármat is kaptam. Egyet megittam, egyet a jobb lábamba, egyet pedig a balba szúrtak. Még jó, hogy nincs több lábam, ki tudja hányat kaptam volna még... Biztos a jó fizikai erőnlétemnek köszönhető, hogy nagyon jól bírtam a dolgot. Azért minden oltás után egy kicsit panaszkodtam (főleg a harmadik után, amikor már kénytelen voltam jelezni, hogy fogytán a türelmem), de hát már csak a becsület is ezt kivánja, vagy nem? De a lényeg, hogy az oltást követően nem lázasodtam be, sőt még különösebben nyugtalan sem voltam. Egy hős vagyok, ugye?
2009. január 23.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése