A világ (második) legnagyobb hajója

Sosem láttam még hajót, és máris a világ második legnagyobb hajójával kezdtem. Nem rossz, ugye?

A képen az a kis valami én vagyok a nagyiékkal.

Legalább volt alkalmam megtanulni, hogy mi is az a hajó és hogy hogy csinál (buuuu, buuuu).

Megjött a Télapó

Ma reggel, amikor felébredtem nagy meglepetés várt. Amíg aludtam nálunk járt a Télapó (Spanyolországban Karácsonykor ő látogatja meg a gyerekeket), és sok-sok ajándékot hagyott nekem a karácsonyfa alatt.

Egyesével kinyitottam az összes csomagot, közben mindenki engem nézett. Nagyon élveztem! Kaptam könyveket (magyarul és spanyolul is), játék figurákat (egy nyuszit, Pocoyo-t és egy kis kacsát), egy kirakót, egy csörgődobot, egy pár cipőt és egy telefont, hogy fel tudjam hívni a barátaimat.

Kellemes ünnepeket!

A télapóval (megint)

Ma lesétáltunk a strandra, hogy megnézzük a homokból készített Betlehemet. És micsoda meglepetés: megint láttam a Télapót!!!


Igen, idén már negyedik alkalommal, de mivel annyi gyereket lát, már sajnos nem emlékezett rám. (Ide, Spanyolországba, Karácsonykor érkezik a Télapó. Persze, nem lehet mindenhol egy időben!) Az ölébe vett és adott nekem egy nyalókát.

Aztán nem bírtam ellenállni a kísértésnek és lementem a homokos strandra. Ha csak így, cipővel is, de látnom kellett közelről a vizet. Hatalmas!!!

Las Palmas felé

Az idei Karácsonyt a spanyol családommal, Las Palmasban töltjük. Ezért ma nagyon korán kellett kelni, hogy idejében kiérjünk a repülőtérre.

Az 5 órás út nem tűnt nagyon hosszúnak, aludtam belőle két órát, a többi időben pedig játszottam és a kedvenc eledelemet ettem: kenyeret. A képen azzal a sajtos kiflivel láttok, ami majd' az egész úton kitartott:)

Még sötétben indultunk, így Budapesen nem láthattam a repülőgépeket, de Las Palmasban szép idő volt és hatalmas gépeket láttam. Annyira tetszettek, hogy el sem akartam jönni az ablaktól, ahogyan azt a képen is látjátok.

Szánkózom

Ma szánkóztunk a papával. Az unokatesómék régi szánkóját egy kicsit átalakította: tett rá egy székecskét, hogy biztonságosabban tudjak ülni rajta. Ma pedig kipróbáltuk az ily módon megfiatalított szánkót. Nagyon tetszett, a szánkózás, igazán jó móka volt. Kár, hogy olyan hamar elfáradnak, amikor a dombon felfelé húznak. Ha nem így lenne, egész nap csak szánkóznék...

A videón egyenes adásban láthatjátok, hogy is zajlott ez a dolog:

16 hónapos lettem

Eltelt egy újabb hónap, ma betöltöttem a 16.-at is! Sokat fejlődtem, azt hiszem az elmúlt egy hónapban, főleg nyelvileg. Egyre több dolognak ismerem a nevét, és egyre többször megértik mások is, ahogy a nevén nevezem őket. Egyszer már megkérem anyáékat, hogy készítsenek egy Laura-magyar-spanyol szótárat, amit persze majd nektek is megmutatok. A baj csak az, hogy hetente bővíteniük kell majd:)
A fogakkal is egész jól állok: már alig lehet számon tartani, de kb. 13 bújt ki, köztük az örlők is. Mindig jönnek és jönnek, de nem nagy ügy, már hozzászoktam!
A hónap felfedezése azonban számomra a játék öröm. Sokmindent kipróbáltam, de a legjobb, amikor a játékok (például a birka vagy a csirke) felfalnak mindent, amit adok nekik. És közben még kiabálnak is: "Be-be-be" vagy "pi-pi-pi". Hát nem jó???!!!

Mikulás!!!!

Hiheteten dolog történt: megérkezett a MIKULÁS!!! Már sejteni lehetett, mivel néhány napja anyáékkal az egész házat és a kertet is teleaggattuk Mikulás díszekkel, jelezve, hogy már várjuk az érkezését. És végre megjött, méghozzá személyesen is találkoztam vele. Először tegnap a mamáéknál láttam az utcán, ahol adott nekem egy csomagot. Aztán este pedig itthon bejött hozzánk, a házba! Hihetetlen, de igaz!! Beintegetett az ablakomon, aztán bejött, itt ült a nappaliban. Az ölébe vett, megsimogatott, beszélgettünk és adott ajándékokat. A fényképen láthatjátok ezt a csodás pillanatot.

Már azt hittem, hogy egy újabb évet kell várnom, hogy láthassam, de ma apa munkahelyén is meglátogatta a gyerekeket, köztük engem is. És újra adott egy kis ajándékcsomagot nekem is. Jó szívű, nem?

Apa szülinapja

Ma ünnepeltünk, hiszen apának szülinapja van!!! Jó kis nap volt a mai. Anya fincsi ebédet főzött, utána pedig eljöttek a nagyiék, Magdi nagynénémék és Gyuri nagybátyámék is, persze az unokatstvéreimmel együtt. Jó volt együtt lenni, sokat játszottunk, megmutattam nekik majd' az összes játékomat és elkápráztattam őket a tudományommal:) Apa pedig kapott két tortát is, az egyiken annyi gyertyával, ahány éves. (Nem engedi, hogy megmondjam, mennyi.) A képen is láthatjátok, milyen boldog volt ez a napunk.

Boldog szülinapot, apa!

Csizmában

Egyre hidegebb van, és mivel nincs olyan cipőm, ami kibírná a pocsolyákat és a havat, ma elmentünk nekem új cipőt venni. Már olyan nagy a lábam (kinőttem a 19-es méretet!), hogy nem a csecsemőknek, hanem a gyereknek való cipők között kell keresni az enyémet:)

Mivel Magdi nagynéném közel lakik ahhoz a bolthoz, ahol a csizmámat vettük, meglátogattuk őt is, és fel is avattam náluk az új csizimet. A fényképen látszik, hogy még szokatlan nekem ez a nagy csizma, és kicsit furán mozgok benne, de majd lassanként hozzá fogok szokni.

Hóesés

Ma esett idén először a hó. nem túl sok, de elég ahhoz, hogy mindent szép fehéren belepjen. Sokat játszottam a kertben apával és anyával, akik még egy kis hóembert is építettek.

A fényképen a hóesés kezdetekor láthattok. Amikor ahóembert építettük már olyan sötét volt, hogy sajna nem sikerült a fénykép...

15 hónapos lettem!

Újabb hónap telt el, mégpedig most egyértelműen a beszédfejlesztés jegyében. Rájöttem, hogy mindennek megvan a saját neve, ahogyan hívhatom őket úgy, hogy mások is megértsék. Már olyan sok dolog nevét ismerem, hogy egy kis szótárat kell készíteni belőle.

A leggyakrabban a következő szavakat használom:
anya (mamá) apa, (papá) (ezeket mindkét nyelven), alma, labda, baba, tejcsi, tojás, üveg, te(ssék), repülő.
Spanyolul hívom a vizet (aqua) és a kenyeret (pan). Internacionálisan szólok, ha kaka van a pelusban. Hangjával utánozom a baglyot (huhu), a kutyát (kuku) és cicát (miau), na és persze a kocsit (büm-büm-büm), és az órát (tik-tak). Szinte leírhatatlan pedig az, ahogyan akkor énekelek, amikor meglátom a csigát. (tilali)

Julitaval és Albertoval

Apa nagynénje és nagybátyja Budapesten jártak üzleti úton, és mivel ma ráértek, így az egész napot együtt töltöttük. Bár nem túl régen találkoztunk (4 hónapja, Talaveraban), de mivel olyan gyorsan változok, már szerettek volna újra látni engem.

Reggel elmentünk értük a szállodába. Aztán eljöttek az új házunkba, megmutattam nekik a szobámat és sokat játszottunk együtt. Délután visszavittük őket a szállodába, és sétáltunk a Duna-parton, igaz nem túl sokat, mert nagyon hideg volt és már sötétedett is. A fényképen láthatjátok az arcunkon is, hogy fáztunk Julitaval.

Ősz a Margit-szigeten

Ma kimentünk a Margit-szigetre, élvezni az őszi hangulatot: a színes faleveleket, amelyekkel telis-tele volt a föld. Mivel itt autók nem járhatnak, így végre szabadon sétálhattam, oda mentem, azt néztem meg, amit csak akartam. Na jó, majdnem úgy ahogy akartam, mert ha már valahol sokáig időztem, apa és anya tovább mentek, és mivel én nem akartam egyedül maradni, kénytelen voltam utánuk eredni.

Sok állatot is láttunk: kutyákat, madarakat, mókusokat is, amint épp fára másztak. Sőt, láttunk még szarvasokat is, igaz ezek be voltak zárva.

Itt azt a videót láthatjátok, amin megörökítettük, hogyan sétálok a falevelek között.

Az első nagy bibim

Képzeljétek, mi történt! Elestem a nagyiéknál és vérzett az orrom. Már lassacskán sajnos elmúlik, de addig is büszkén mutogatom mindenkinek a bibis orromat. Látjátok a képen? Szép, nem..?

14 hónapos vagyok!

Eltelt egy újabb hónap! Gyorsan eltelt ez ahónap, mivel a berendezkedés őrülete miatt nagyon elfoglaltak vagyunk.

Az utóbbi hetekben főleg a járásom fejlődött sokat. Már szinte sosem esek el, hacsak nem úgy rohangálok mint egy őrült, fogyelmen kívül hagyva, hogy mi van a földön az orrom előtt.

Nyelvileg most nem fejlődtem túl sokat. Bár már anyát és apát megfeleően hívom, bár néha még azért eltévesztem és összekeverem őket. Nagyon szeretek énekelni, van pár saját dalom, aminek a szövegét rajtam kívül azt hiszem, senki nem érti.

Az evéssel viszont egyre jobban állok. Mostanában szeretek a kanállal vagy a villával játszani evés közben. Ha odakészítik nekem, néha egyedül is képes vagyok bekapni a falatkákat kanállal és villával egyaránt. Nem csoda, hogy ilyen nagy erőfeszítés után teljesen elfáradok és ahogyan a képen is láthatjátok, néha el is alszom a desszertnél...

Minden nagyival

Tegnap minden bútort átvittünk az új házba, és mivel a nagyiék holnap már mennek is vissza Sapnyolországba, így ma nem mentünk dolgozni az új házba, inkább kihasználtuk még ezt a napot a gondtalan együttlétre.

Délelőtt vásárolni voltunk, de ebből sokmindenre nem emlékszem, ui. elaludtam közben. Utána egy étteremben ebédeltünk, ahol kaptam egy magas széket, így én is ott ültem az asztalnál, mint mindenki más. Ezután a magyar nagyiékhoz mentünk, és végre készült egy kép mind a négy nagyszülőmmel.


Utána sétáltunk egyet a Váci utcában Budapesten, ahol kaptam egy nagyon szép csirke bábot. Csak azt nem értem, hogy miért csak akkor mozog és beszél, ha van velem valaki. Amikor kettesben vagyunk egy hangja sincs...

Az új szobám

Mindenki egész héten az új házban dolgozik. Apa és a nagypapák a konyhabútort szerelik, anya és a nagymamák pedig a ház többi részét takarítják. Én pedig közben segítek (vagy inkább zavarok), ahol csak lehet.

Az új szobám már majdnem teljesen elkészült. Ahogyan a képen is láthatjátok, ugyanolyanok itt is a falak, mint a régi szobámban, nem hiányoznak a macikáim. Már csak a bútoraim kellenek, na és főleg a játékaim, itt ugyanis bőven lesz helyem játszani.

A spanyol nagyiék

Tegnap megérkeztek a spanyol nagyiék, hogy segítsenek a költözködésben. Egy hétig lesznek csak itt, így kihasználom ezt a rövid időt, amennyire csak lehet, hogy együtt legyünk. A fényképeken is láthatjátok, mennyire örülünk egymásnak.

13 hónapos vagyok!

Most ,hogy végre elmúlt a szülinapot őrület, újabb vette kezdetét: a költözés! De nekem tetszik, mert az egész lakás a feje tetején áll, és tele van játszanivalóval:) Mellesleg most, hogy már járok, mindenhová sokkal hamarabb oda tudok érni, így már csak nagyon ritkán mászok, az olyan lassú...

Mostanában viszont sokat beszélek. Még nem tudni, milyen nyelven, de még akkor is diskurzust folyatatok, amikor egyedül vagyok. Érteni viszont a magyart és a spanyolt egyaránt értem. Ha megkérdezik pl. hogy hol van a lábam, megmutatom akkor is, ha anya magyarul kérdezi és akkor is, ha apa spanyolul.

Alvás közben

Általában a nap végére már nagyon elfáradok és szinte minden nap elalszom szopizás közben. Aztán anya betesz a kiságyba, rá arra a párnácskára, amit a nagyiéktól kaptam szülinapomra, mellettem a babával, amit szintén szülinapomra kaptam, de a szüleimtől.

De nem vagyok ám egész éjjel ilyen angyalian nyugodt! Senki nem tudja mit művelek, de általában reggelre a kiságy másik felében ébredek, a kispárna az egyik sarokban, a baba pedig a másikban...

Megáll az eszem, hogy eszem!!!

Legújabban nem szeretem ha etetnek, jobban szeretem a saját kezembe venni az irányítást, és egyedül enni. Ma egy spanyol csicseriborsós ételt ettünk, és ahogyan a képen is látjátok ügyesen kiválogattam a kezecskémmel a csicseriborsót, aztán a húst is persze:)

Aztán desszertre dinnyét ettem, de mivel túl nehéz lett volna kézzel tartani, így inkább "rábuktam"...

Már járok!!

Ma végre készült rólam egy videó, amin láthatóak az első lépéseim. Igen, a hír az újságkban is megjelent...

A buli

Délután eljöttek a mamáék is felköszönteni. Persze tőlük is kaptam ajándékot: egy szép párnát és egy csinos kis kalapot. Együtt töltöttük az estét: volt szülinapi zene, dekorációként tele volt az egész lakás lufival, szines girlandokkal.
Az est fénypontjaként a szülinapi TORTA következett.Életem első tortáját a nagyi sütötte, leírom milyen: Nagyon-nagyon finom, csoki ízű, a tetején marcipánnal és egy szál gyertyával. A képen láthatjátaok, a látvány magáért beszél, kár hogy az ízét nem érzitek:)

Anya szülinapja

Ma van anyának is a szülinapja! Igen, nem tudtam jobb napot választani arra, hogy megszülessek, mivel így mindig együtt tudunk ünnepelni. Bár idén inkább én vagyok a sztár az első szülinapommal, azért őt is mindenki felköszöntötte.

Boldog szülinapot, anya!

Az első jókívánságok

Ma többen is eljöttek meglátogatni engem a szülinapom alkalmából. Először Ancsa érkezett, még korán, éppen reggeli után. Hozott nekem egy nagyon szép képtartót és néhány kis ruhadarabot. Nagyon kedves, köszi!



Ebédre befutott Gyöngyvér. Együtt töltöttük az egész délutánt, játszottunk, voltunk egy kicsit sétálni. Ő is hozott nekem ajándékokat, még pedig a kedvenc ételeimből egy kis válogatást (kiflit, barackot). Persze, hogy megengedtem neki, hogy ő etessen meg:)

Az első születésnapom!

Egy éves lettem!!! Ahogy azt a képen is láthatjátok, alig hogy felébredtem ma reggel, sok ajándék várt rám ez alkalomból. Gyorsan elrepült ez az egy év. Szinte hihetetlen, hogy alig egy évvel ezelőtt jöttem a világra, és máris ennyi minden történt velem.

A legizgalmasabb változás, hogy megtanultam járni! 10-15 lépést is meg tudok tenni egyedül (ha szerencsés vagyok, talán keszül róla egy videó). Egyre többet "beszélek", amit nem tudom miért, de egyenlőre nem nagyon akarnak megérteni:) A számat evésre is egyre jobban használaom. Már egyedül szeretném ezt is elintézni: egyedül eszek villával, sőt az őszibarackot is inkább harapni szeretem, persze a magjáról, nem villával, mint a kisbabák...
Egyre többször hallok olyanokat, hogy "Nem" meg "Nem szabad". Ezt ugyan körülbelül értem, hogy mit jelent, de hogy miért ismételgetik annyit, arról fogalmam sincs:)

A nagyi szülinapja

Ma elmentünk a nagyiékhoz, a mama szülinapját ünnepeltük. Jöttek az unokatestvéremék is, szóval teljes volt a látszám. Ki is használtam az alkalmat, hogy mindenkinek megmutassam, milyen ügyesen tudok megtenni egyedül 4-5 lépést. Aztán a mama kivitt a kertbe, megmutatta a virágokat, ekkor készítette apa ezt a képet rólunk. Látjátok, milyen szép az új ruhám, amit Blanca mama készített nekem? Ezen a különleges napon viseltem először.

Ja, majd' elfelejtettem! Ma van anyának és Blanca mamának is a névnapja. Sok boldogságot nekik!

A dédivel

NAgyon jól érzem magam a dédivel, aki nagyon szeret engem és egyfolytában kényeztet. Mivel én vagyok az egyetlen déduokája és Ő az én egyetlen dédim, különleges kapcsolat köt bennünket össze. De kár, hogy ilyen ritkán láthatom csak őt! Most, hogy itt vagyunk, minden nap elvisz sétálni a kertbe, megmutatja az összes virágot, sőt még játszik is velem... Hát igen, a vak is láthatja, hogy nagyon szeret engem! Sőt, titokban még kekszet és kenyeret is ad nekem, főleg mikor anyáék nem látják...

Jimena-val

Ma eljött meglátogatni minket a másodunokatstvérem, Jimena. Végre meismertem őt, már nagyon vártam. Bár ő már nagy, elmúlt két éves, nagyon jót játszottunk együtt. A videón láthatjátok, hogy még az ételt is megosztottuk egymással...

Fürdés közben

Ma a nagynéném, Julita nyaralójába mentünk, ahol könnyebb elviselni a hőséget, mivel van egy uszoda a kertjében. Én nem fürödhettem a nagy uszoda klóros vizében, így aztán egy felfújható kis medencében pancsoltam. A videón láthatjátok, amint néhány kis állatka kíséretében fürdőzöm.

Utazás a dédihez

Végre ma elvittek a dédimhez, Spanyolországba, hogy megismerjem őt és Talavera de la Reina-t, a falut, ahol apukám is született. A repülőutat nagyon jól bírtam: játszottam, ettem és aludtam is, ahogyan azt a képen is láthatjátok.

Miután megérkeztünk, mindenki csak velem akart foglalkozni, főleg a dédi és Judith nagynénim (aki csak az én kedvemért jött ide Las Palmasból) keresték a kegyeimet. Délután elmentünk egy parkba sétálni (aminek az a neve, hogy "El Prado"): Ez volt apa kedvenc helye kiskorában. A kép ebben a parkban készült a dédivel, Abel-lel (apa unokaöccsével) és apáékkal.

Kenyeret eszem!

Újabban szeretem már a kenyeret is. Jó, nem hogy szeretem, egyenesen megőrülök érte. Ha meglátom, azonnal önkívületi állapotba kerülök, könyörgök érte, és nem tágítok addig, amíg meg nem kapom. Ekkor aztán egyedül (!) megfogom és bekapom, az összes fogammal beleharapok, letépek egy darabot és megeszem. Ezzel a módszerrel öt percen belül el tudok tünteni egy olyan darab kiflit, mint amit a képen láthattok. A legnagyobbik baj, hogy a sok kenyér nagyon hízlal. Még a végén diétára fognak:)

11 hónapos lettem!

Újabb egy hónap telt el. A kép, ami 11 hónaposan készült rólam, egy kicsit csalóka, egyáltalán nem jellemző ugyanis rám ez a sok alvás... Jó, éjjel rendesen alszom, este 9-től kb. reggel 7-ig, "cserébe" viszont nappal inkább ébren vagyok és csak 1-2 órát alszom összesen, leginkább egy nap egyszer, ebéd után. A nap többi részét főként játékkal, sétálással, illetve a lakás "bejárásával" töltöm. Kiválóan el tudok érni mindenhová, ahová csak szeretnék, de egyenlőre még csak négykézláb. Az állással már hosszabb időre (10-15 mp) is megpróbálkozom, de biztonságosabb egyenlőre nemcsak két lábbal, hanem két kézzel is a földön járni:) Egy-két tiltott eledelt leszámítva, majd' mindent eszek, de már csak azt, amit anyáék is. Vége a külön kosztos időknek! Elvégre mire való az 7 fog?! A prvilégiumból már csak az anyatej maradt. Ehhez reggel és este még mindig ragaszkodom. Ennek hatását pedig a képen is láthatjátok...

A motorommal

Mióta megkaptam a motoromat, ez a kedvenc játékom. Imádok a "csomagtartójába" pakolni mindenféle kincseket, amiket aztán persze kiveszek onnan, de a legjobban tologatni szertem a motort. Nem ülök rá, anem hátul belekapszakodom, felállok és úgy sétálok, magam előtt tolva mindent, ami az utamba akad. Ez így megy egészen addig, amíg meg nem találok egy falat vagy valmi bútort. Ekkor elérkezik a pillanat, hogy hívjak valakit, aki segít megfordulni. Akció közben a videón láthatjátok a leírtakat.

A névnapom

Ma van a névnapom!! Ebből az alkalomból kaptam a szüleimtől egy kis motort, amit a képen láthattok. Jelenleg ugyan még nem tudom tekerni, de nagyon szertem, ahogyan mindenhová hurcolnak vele a lakásban.

Délután nagyiék is átjöttek megköszönteni, és hoztak egy csodaszép csokrot a kerti virágaikból. Olyan jó illatuk van...

A hintában

Ha van valami, amit imádok, akkor az biztosan a hintázás. Majd' minden délután, amikor anya elvisz sétálni, megállunk egy kicsit hintázni a házunk melletti játszótéren. Bár még egyedül nem tudom lökni magam, mégis nagyon szeretek hintázni, amint ezt a kis videófelvétel is bizonyítja.

10 hónapos vagyok!

Hogy telik az idő! Már 10 hónapos vagyok!! Egyre ügyesebben tudok mászni, már akadálypályán is tudok haladni: felmászom az ágyra, sőt a lépcsőre is! A járás még mindig csak segítséggel megy, bár tagadhatatlanul kezdek önállóskodni. Az evéssel is egészen jól állok, ha jó étvágyam van, megeszek akár egy fél csirkecombot is. Ebben segít a hat fogacskám! Továbbra is szeretek sétálni, nézelődni az utcán, beszélni az emberekhez, és rámutatni mindenre, ami érdekes zsámomra. De azért a legkedvesebb szórakozásom, amikor apáék ágyán hempergünk, apa és anya dögönyöznek, játszanak velem. Szépen fejlődik az akaratom is, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt szeretném, egyre nagyobb hangerővel adom a világ tudomására:)

A csúszdán

Ma séta közben felfedeztünk egy játszóteret, ahol eddig még sosem voltam. Bár nagyon picike, van egy nagyon klassz, nem túl meredek csúszdája, ahol (pa segítségével) én is le tudtam csúszni. Bár egy kicsit féltem, ahogyan az a képen is látható, mégis nagyon jól szórakoztam.




Utána az uzsonna következett. Mivel a nagyiéknál most érik a cseresznye, persze hogy csencsi volt uzsira. Anya kimagozta nekem, az egyik felét én ettem meg, a másikat pedig ő. Apa egyedül evett. Mivel mindhárman nagyon szeretjük a cseresznyét, jól belaktunk belőle:)

Evés közben alszom

Legújabb szokásom, hogy ebéd után szeretek sziesztázni egyet, különben ugyanis délutánra nagyon kifáradok. Normál körülmények között ebéd után, akiságyamban alszom el, de ma annyira borzasztóan fáradt voltam, hogy az etetőszékben, két kanálka között elaludtam...

A víz alatt

Ma is, mint majd' minden szombaton voltam úszni. De ma különleges alkalom volt, mert készítettek rólunk, babákról, víz alatti képeket. A képeken így ti is láthatjátok, hogy festek teljesen a víz alatt.


Bár mindkét képen csukva van szemem, biztosíthatok mindenkit afelől, hogy nyitott szemmel merülök a víz alá. A felvételen biztos a vaku zavart...
Aunque salgo con los ojos cerrados en las dos, os aseguro que suelo abrirlos cuando me meten la cabeza. Esta vez seguro que los cerré por el flash ;-)

Boldog szülinapot, Thiago!

Thiago ma egy éves, ezúton szeretnék gratulálni neki!

Ő a virtuális barátom, Argentínából. Bár még nem ismerjük egymást személyesen, neki is van egy blog -ja, ahol leírja az élettapasztalatait. Nézzétek meg, ha van kedvetek hozzá!

Növekszem

Ma befektettek abba a hordozóba, amiben kiskoromban aludtam, hogy le tudjuk mérni, mennyit nőttem. A látvány azt hiszem, magáért bezsél. A bal oldali képen 1 hónaposan, a jobb oldalin most, 9 hónapos és 4 napos koromban vagyok látható.

9 hónapos vagyok!

Már ugyanannyi időt töltöttem idekint, mint odabent, anya pocakjában! Tagadhatatlan, hogy az utóbbi 9 hónap alatt kevesebbet fejlődtem, de lassanként azért mégiscsak növögetek.

Az utóbbi egy hónapban motorikusan nem sokat fejlődtem. Egyre gyorsabban mászok, és sokkal ügyesebben állok. Már bármiben megtámaszkodva fel tudok állni, sőt mostanában azzal próbálkozom, hogy elengedett kézzel álljak. Egyenlőre még 1-2 másodpercig bírom csak.
A legújabb felfedezésem az ajtókhoz kötődik. Imádom kinyitni a szekrényajtókat, és megnézni, hogy mi van ott. A legújabb hobbim az olvasás: odamászok a könyvespolchoz, és addig pakolászom a könyveket, amíg nem találok valami kedvemrevalót. :)

Az evéssel úgy állok, mint korábban. Sokat eszem és sokfélét. Ma apa csirkeszárnyat evett, amit kinéztem a szájából, így végre kaptam belőle! Persze csak a csontot adta nekem, azt nyalogattam, harapdáltam. (Ezt a pillanatot örökíti meg a fénykép.) Remélem, legközelebb már egy kis húst is kapok!!