Újabb hónap telt el, mégpedig most egyértelműen a beszédfejlesztés jegyében. Rájöttem, hogy mindennek megvan a saját neve, ahogyan hívhatom őket úgy, hogy mások is megértsék. Már olyan sok dolog nevét ismerem, hogy egy kis szótárat kell készíteni belőle.
A leggyakrabban a következő szavakat használom:
anya (mamá) apa, (papá) (ezeket mindkét nyelven), alma, labda, baba, tejcsi, tojás, üveg, te(ssék), repülő.
Spanyolul hívom a vizet (aqua) és a kenyeret (pan). Internacionálisan szólok, ha kaka van a pelusban. Hangjával utánozom a baglyot (huhu), a kutyát (kuku) és cicát (miau), na és persze a kocsit (büm-büm-büm), és az órát (tik-tak). Szinte leírhatatlan pedig az, ahogyan akkor énekelek, amikor meglátom a csigát. (tilali)
anya (mamá) apa, (papá) (ezeket mindkét nyelven), alma, labda, baba, tejcsi, tojás, üveg, te(ssék), repülő.
Spanyolul hívom a vizet (aqua) és a kenyeret (pan). Internacionálisan szólok, ha kaka van a pelusban. Hangjával utánozom a baglyot (huhu), a kutyát (kuku) és cicát (miau), na és persze a kocsit (büm-büm-büm), és az órát (tik-tak). Szinte leírhatatlan pedig az, ahogyan akkor énekelek, amikor meglátom a csigát. (tilali)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése