2007. február 25.

Két lábbal a földön!

Nagyon ügyesen állok, legalábbis hozom a koromban elvárható maximumot. Ezt azt jelenti, hogy egy rövid ideig meg tudom tartani magam, már ha sikerül valamiben megkapaszkodnom. Csak az a baj, hogy még hamar elfáradok, főleg mert még nem igazán jól teszem le a talpacskámat. Nem túl gyakran, de azért néha előfordul, hogy hanyatt vágódom, amitől nagyon megijedek és persze ezt azonnali sírással mindenkinek a tudtára is adom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése