Ancsa

Ma meglátogatott minket anyukám barátnője, Ancsa. Úgy emlékszem, nem először láttam már, ismerős volt az arca. Mintha már közvetlen a születésem után is találkoztam volna vele a kórházban... Az biztos, hogy itthon már többször járt a szobámban, megmutattam neki az összes játákomat. Ma azzal kápráztattam el őt, hogy milyen ügyesen tudok már állni, na és persze enni is. Kaptam tőle egy becenevet, ami mivel az alakomra utal, így inkább nem árulom el:) Remélem, máskor is eljön majd, akkor bemutatom neki a hintázást is élőben. Mindent ugyebár neki sem lehet egy nap alatt...