Kéz és vonat

Holnap már sajnos hazamegyünk, és bár egy utolsó nagy fürdés holnap még biztosan belefér a napba, ma mindentől elbúcsúztam. Az egyik kedvencem a sétányon található szobor, amely egy kezet ábrázol. Eddig mindig csak a babakocsiban ülve szemlélhettem meg, de ma, az utolsó este révén kiszállhattam és "kezet fogtam" vele.


A másik nagy kedvencem a városnéző vonat volt. Mindig megcsodáltam, ahányszor csak elmentünk mellette, és ma végre utazahattam is benne! A legfurább az volt, hogy nem apa és nem is anya vezette, hanem egy bácsi, aki nagyon messze ült valahol előttünk.