Még több méret

Ma voltam ultrhanagon, de sajnos nem kaptam róla fényképet. Mindegy, a lényeg, hogy jól vagyok. 28 hetesen már 1,2 kg. a súlyom. Az egyetlen, hogy jelenleg farral fekszem, de mivel még nagyon sokat mozgok, még bőven van lehetőségem átfordulni.

Néhány méretem az érdeklődők számára:

BPD (Koponya kereszt irányú átmérője): 7,1 cm
OFD (Koponya hosszanti irányú átmérője): 9,3 cm
HC (Fejkörfogat): 26,5 cm
TAD (Mellkas haránt irányú átmérője): 7,9 cm
AC (Haskörfogat): 24,5 cm
FL (Combcsont hossza): 5,5 cm

A WC-n

Lassanként kezdek rászokni a WC-re. Már gyakran pelus nélkül vagyok itthon, és bár nem mindig sikerül tökéletesen a dolog, azért ha ráültetnek a WC-re vagy a bilire, oda pisilek. A másik dolgot még inkább a pelusba intézem, kihasználom azt a kevés alkalmat, amikor van rajtam (leginkább alvásnál).

Petrával és Teklával

Ezen a héten a másodunokatesómék Petra és Tekla jöttek meglátogatni engem. Nagyon jól érzem magam velük. Tetszik, hogy a nap 24 órájában gyerekekkel vagyok, bár ők jóval nagyobbak nálam, azért játszanak velem.

Ezenkívül van sok programunk is. Ma például a repülőbemutatót néztük meg a Duna felett. A fényképen Teklával vagyok a kerti medencében.

Imádom a fagyit

A nyárban a legjobban a fagyit szeretem! (Leszámítva persze, hogy egész nap egy szál pólóban, mezítláb szaladgálhatok.) A nap bármely pillanatában képes lennék enni. Ahányszor valaki a hűtő felé közelít, azonnal kérek tőle fagyit. Hátha bejön...

Aminap, apa nem hittem, hogy egy egész fagyit be tudok nyomni, így ő nem vett ki magának egyet sem a hűtőből, arra várva, hogy az én maradékomat megeszi. Amikor aztán látta, hogy én bizony megeszem az enyémet, hozott magának is egyet. Pechére éhes maradtam, bele-belenyaltam az övébe is, végül majdnem megettem az övét is.

A szülinapi buli

Ma délután tartottuk a szülinapi bulimat. Amikor az ebéd utáni alvásból felébredtem, az egész ház és a kert fel volt díszítve lufikkal és girlandokkal, sőt a mamáék is rám vártak, még ajándékot is hoztak. Később befutottak az unokatesóim és a nagynénémék meg a nagybátyámék. Mindannyian hoztak ajándékot nemcsak nekem, hanem anyának (akinek szintén ma van a szülinapja) és a mamának is (akinek 5.-én volt). Szóval van mit ünnepelnünk.

A magam részéről sok-sok ajándékot kaptam, mivel a spanyol nagyiék és nagybátyámék is küldtek csomagot. Így aztán ma mindennnel és mindenkivel játszottam. De kár, hogy nem így telik minden napom!


Aztán előkerült a a torta is, amit a mama sütött nekem. Két szál gyertya volt rajta, amit egyedül elfújtam, és egy marcipán teknősbéka, amit azonnal megettem. És ezek után még belémfért egy nagy szelet torta is!

2 éves vagyok!

Végre elérkezett a nagy nap, ma lettem két éves!!

Ma, amikor felébredtem, apa és anya ajándékokkal a kezükben léptek be a szobámba, miközben a Boldog szülinap-ot énekelték. A csomagokat azonnal kinyitottam, nagyon kivi voltam, hogy mi lehet bennük és persze rögtön ki is próbáltam őket. Ma valahogy a reggeli nem érdekelt annyira, mint más napokon.

Újabban néha rámjön a hiszti. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem (vagy nem kapok meg valamit, vagy nem tudom felhúzni egyedül a cipőmet....), hihetetlen sírást rendezek, ami közben se nem látok, se nem hallok. Egy idő múlva aztán lecsillapodok, és minden visszatér a normál kerékvágásba. De közben (állítólag) kibírhatatlan vagyok.

Emellett azért jó dolgokat is csinálok. Például elkezdtem egyedül fel-le menni a lépcsőn, kapapszkodás nélkül. Párnákkal és egy Ikea-s fellépővel gyakorolok, amit a magas dolgok eléréséhez használok. Aztán élesben, kint a lépcsőn gyakran inamba száll a bátorság és megkapszkodom valamibe, de néha azért összeszedem magam és segítség nélkül lelépek, vagy föl:)

Kéz és vonat

Holnap már sajnos hazamegyünk, és bár egy utolsó nagy fürdés holnap még biztosan belefér a napba, ma mindentől elbúcsúztam. Az egyik kedvencem a sétányon található szobor, amely egy kezet ábrázol. Eddig mindig csak a babakocsiban ülve szemlélhettem meg, de ma, az utolsó este révén kiszállhattam és "kezet fogtam" vele.


A másik nagy kedvencem a városnéző vonat volt. Mindig megcsodáltam, ahányszor csak elmentünk mellette, és ma végre utazahattam is benne! A legfurább az volt, hogy nem apa és nem is anya vezette, hanem egy bácsi, aki nagyon messze ült valahol előttünk.

Forró, csemege főtt kukoricát...

Az egyik kedvencem a kukorica, mindig azt eszem ki először akár a salátából, akár a pizza tetejéről. Nem tehetek róla, imádom!

Itt a Balatonon bevett szokás egy teljes cső főtt kukoricát megenni! Kipróbáltuk, vajon megbírkozom-e vele és lássatok csodát: bár egy fél órába ia beletelt, mégis sikerült eltüntetnem egy teljes cső kukót, az utolsó grammig!