Fél évesen

Már egy fél év telt, mióta világra jöttem. Ez a hat hónap jellegzetes mérföldkő, alkalmat kínál egy kis összegzésre (a védőnő ilyenkor ezt hivatalból megteszi: ki kellett tölteni rólam egy kis kérdőívet, amit szintén felhasználunk az alábbi összegzésben).

Nos lássuk, mi minden jellemző rám!

Testi fejlődésemet tekintve: Súlyom 8530 gramm, hosszúságom hivatalosan 67 cm, a fejkörfogatom 45,5 cm, mellkasom körfogata pedig 46 cm.

Pszischomotoros és mentális fejlődésemet vizsgálva megállapítható, hogy az általam ismert személyekre megkülönböztetően reagálok; alvási ritmusom kialakult (olyannyira, hogy néha reggel 8 óra után ébredek, délután is egyre gyakrabban alszom egy nagyot - igazán nem panaszkodhat rám senki); nyugodt, kiegyensúlyozott baba vagyok; játékot egyik kezemből a másikba veszem (ha nem érem el, azt hangos panaszkodással jelzem); hasról hátra és hátról hasra fordulok, továbbá kezdek kúszni is, aminek köszönhetően az egész kiságyat bejárom, egyre kevésbé találnak már meg ott, ahol eredetileg hagytak; testtartásom és végtagmozgásom szimmetrikus; hason fekve egyik kezemen támaszkodva játék után nyúlok. Mindezek mellett egyre ügyesebben megy az ülés is. Bár egyedül felülni még nem tudok, de egyre hosszabb ideig vagyok képes önállóan, segítség nélkül ülő helyzetben megtartani magam.

Látásomat tekintve: Szemeimen eltérés nem látható; szemmozgásom párhuzamos; kezemet a középvonalban nézegetem; leeső tárgy után nézek.

Hallásomat és beszédfejlődésemet vizsgálva: emberi hangra figyelek; erős hangra összerezzenek (néha még sírva is fakadok); felsíráskor anya hangja megnyugtat; gagyogok, élvezem a hangadást (imádok sikítani, gügyögni, gurgulázni).

Mindezek mellett végre kibújtak az első fogacskáim: a legelső éppen anyák napján, míg a második május 13.-án, a papáék 45. házassági évfordulóján.

Ennyit az objektív adatokról. Ami az élet szubjektív oldalát illeti: röviden fogalmazva: nagyon jól érzem magam. Imádom az életet, rengeteg szórakozást találok benne: a játékok, a saját testrészeim babrálása, a dolgok kapargatása, a beszélgetés, az ismerős arcok megérintése, a hajakba történő kapaszkodás, a segítséggel történő felülés, majd onnan a felállás, mind-mind az élet apró örömeit jelentik számomra. És még egy hatalmas felfedezés: a tejen kívül mást is lehet enni!! Ti ezt tudtátok? Én kb. két hete jöttem rá, hogy lehet gyümölcsöt (barackot, almát) és zöldségféléket (céklát, répát, krumplit) is enni, méghozzá kanállal. Izgis egy dolog. Próbáljátok ki ti is!

33 hónap

Újabb hónap telt el. Nálam egy-egy hónap már nem hoz annyi újdonságot, mint Raul esetében, Nem véletlen, hiszen én már nagy vagyok! Ezt több dologgal is tudom igazolni:

1.) Már járok oviba!! Egyenlőre csak hetente két délelőtt, de azt is nagyon élvezem. Reggelente apa visz az oviba, ebéd után pedig anya és Raul jönnek értem. A gyerekek társasága nagyon-nagyon hiányzott már nekem. Jó végre közösen játszani: babázni, szaladgálni, homokozni, motorozni, rajzolni vagy akár énekelni, táncolni, tornázni. Vannak már barátaim is: leginkább a Zsófit és a Jázmint kedvelem, a fiúk közül pedig Danival és Janikával vagyok együtt a legszívesebben.

2.) Hosszas próbálgatások és teljesen üres pelusok után végre eljött az idő, hogy a szobatiszta babák életét éljem. A sziesztát mindig bugyiban töltöm, sőt már éjszakára sem kell pelust használni (kivéve most, hogy egy kicsit felfáztam, és a biztonság kedvéért újra visszatértünk a pelusos időkre).

3.) Már több, mint két hete a nagyok közé járok az usziba. Ebben a csoportban már igazi, komoly úszós feladatok vannak. Egyszer majd, ha már jobban beleszoktam az új helyzetbe, külön is beszámolok róla nektek.

4.) A tájékozódási képességem is egyre jobb. Számtalanszor megdöbbentem anyáékat, amikor ráismerek olyan helyekre, ahol életemben még csak egyszer, ráadásul hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt jártam. Azt is tudom, hogy az ismerős, leggyakrabban látogatott helyek (például a Spar, az ovi, a CBA vagy éppen a mamáék) felé milyen irányba kell indulni, illetve hogy azok hol találhatóak. Jó, nem?

Voltunk cirkuszban

Ismét Diósdra érkezett a vándorcirkusz. Már napok óta látjuk a sátrukat a kertünkből, és halljuk a zenét. Végre ma elmentünk (mama, anya és én) megnézni az előadást is. Nagyon klassz volt. Egy hatalmas sátrat képzeljetek el, aminek az alján fű (!) van, körben pedig padok és székek, ahonnan lehet nézni a műsort. És persze egy hely, ahol pattogatott kukoricát lehet kapni (a képen éppen ezt rágom). A műsor csuda jó volt: szerepeltek benne nénik meg bácsik (akrobaták, kötéltáncosok) és állatok is. Nekem a legjobban a bohóc, na és persze a pónik meg a kiskutyusok tetszettek. Jövőre újra megyünk, akkor már szerintem Raulka is jön velem.

A műsorszámok közötti szünetben a gyerekek kipróbálhatták, milyen dolog pónilovacskázni. Persze én is mentem két kört, ezt örökítette meg anya az alábbi videón:

Usziba járok

Én is elkezdtem usziba járni, Ma voltam másodjára, de eddig nem vagyok lenyűgözve tőle. Lelocsolják az arcomat, benyomnak a víz alá, a hátamra fektetnek... Persze, hogy panaszkodom és sírok is. Aztán mikor nagy nehezen megnyugszom, jön egy újabb feladat: a víz alatt...:(

A videón is láthatjátok, milyen brutális ez az egész.

Squash

Ma apa a munkatársaival squash-olni ment, és engem is magával vitt. Nem sokat értek ebből a játékból: bemennek egy üvegszobába, ahol futkosnak egy picike labda után. Nekem a legjobban az tetszett, hogy voltak ott más gyerekek is, akikkel tudtam játszani. Magammal vittem Lindát is, a többiek is hoztak játékokat, úgyhogy nem unatkoztunk.

A fényképen azt látjátok, ahogyan almát eszem. Igen, kell az erő, mivel délután még az usziba is megyünk, méghozzá immár a nagyok csoportjába!

5 hónaposan!

Újabb hónap telt el, ami alatt ismét sokat fejlődtem és nőttem is (8 kiló vagyok, a ruhaméretem pedig már 74-es, de egy-egy 80-as darabot is hordok már!).

Mostanában a kedvenc időtöltésem a "kezes-lábas", vagyis felfedeztem, hogy már nemcsak a kezemmel, hanem a lábammal is nagyon jókat lehet játszani. Továbbra is gyötör a fogzás, amit nemcsak hangos sikítással jelzek, hanem azzal is, hogy a kezem szinte állandóan a számban van, de gyakran megesik, hogy fekszem a hátamon és egyszer csak zsupsz... bekapom a lábamat. Nagyon izgis, főleg ha nadrágban vagyok, amit addig húzok-rágok-harapok, amíg sikerül jól lehúznom:) Utánam tudjátok csinálni? De igazság szerint bármit (legyen az például anya orra vagy Laura tányérja, esetleg apa ujja) szívesen a számba kapok, csak kerüljön hatótávon belülre!:)

Emellett egyre stabilabban ülök. A babakocsiban már sikerült kiharcolnom, hogy kicsit döntsék meg az ülésemet, így legalább én is szemügyre vehetem, merre is járunk. Ha ölbe vesznek, addig-addig helyezkedek, míg sikerül elérnem a megfelelő pózt és felnyomom magam állásba. Sajnos, ezt nem igazán akarják engedni, nem értem miért. Mindig azt mondják, hogy még kicsi vagyok. Már hogy lennék, hiszen betöltöttem az 5. hónapot is?!

Húsvét

Ma, a forgatást követően, elmentünk a nagyiékhoz ebédre. És képzeljétek, ott is járt már a Nyuszi! Sajnos vele személyesen nem találkoztunk, de az ajándékokat, amiket a fészekben, és a kertben elrejtett megtaláltuk. A képen azt láthatjátok, hogyan gyűjti be és adja oda megőrzésre papának Laura a sok-sok finomságot: nyuszit és színes tojásokat.

A TV-ben

Ma egy spanyol TV-s stáb járt nálunk, akik a külföldön élő spanyolokról, készítenek műsort. Olyanokról, mint apa. És ha már apa bemutatta az otthonát, mi is szerepeltünk a felvételen. Először apa és Laura mentek Diósd központjába, ahol már várták őket a TV-sek, majd anya és Raul is csatlakozott é segyütt mentünk haza. Otthon meglepve tapasztaltuk, hogy időközben megérkezett a Nyuszika is, úgyhogy gyorsan összeszedtük a tojásokat és az ajándékokat, maiket a kertben hagyott számunkra. Aztán bementünk a házba, ahol Laura mindent megmutaott a stábnak.

A videón a felvételnek azt a részét láthatjátok, ahol mi is szerepelünk: