Ma egy nagyon izgalmas helyen voltunk. Úgy hívják, hogy Mega-játszóház. Ez nem más, mint sok légvár, amiben a gyerekek kedvükre ugrálhatnak, csúszkálhatnak és bújócskázhatnak. Először nem nagyon tudtam, mit is csináljak és kissé félve másztam be az első ilyen "házikóba" (ami különben egy hatalmas alma volt). Ott aztán megfigyeltem a többi gyereket, hogyan másznak és ugrálnak, és ügyesen utánoztam őket. Nem olyan egyszerű ám egy ilyen felfújt valamiben az élet, még lépkedni sem, mert izeg-mozog alattam. Viszont jó is, mert ha elesek, egyáltalán nem fáj.
Idővel aztán egyre bátrabb lettem, az összes légvárat kipróbáltam, még azokat is, amiket a nagyobb gyereknek terveztek. Két kedvencem volt, az egyik egy nagyon-nagyon magas csúszda, amire teljesen egyedül másztam fel és csúsztam le rajta. Láthatjátok a videón is, micsoda erőfeszítésembe került olyan magasra mászni! Ügyes és bátor vagyok, nem?!
A másik egy labirintus-szerű házikó, ahol nemcsak jól el tudtam bújni anyáék elől, de még két meredek csúszdája is volt, amit persze többször is kipróbáltam. Annyira jól éreztem magam, hogy csak hosszas unszolás után voltam hajlandó hazamenni, és akkor is csak úgy, hogy apáék megígérték: legközelebb is eljövünk. Már alig várom!
Ma, mint majd' minden szombaton, usziban voltunk. Apáa és szoktunk menni, de ma különleges nap volt, mert a mama és a papa is elkíyértek bennünket. Szerették volna látni, mennyit fejlődtem.
