Raul, a pánk

A kor előrehaladtával (legalábbis mindenki abban reménykedik, hogy ezért és nem a családom megy az idegeimre) egyre kopaszabb vagyok. Judith szerint nagyon csúnya vagyok vele:(
A lényeg, hogy a szép újszülött hajamat kezdem elveszíteni, és helyette csodás új hajam nő. Ma anya és a nővérkém belőtték a sérómat: középen a régi hajam, körben pedig az új látható. Különbség inkább csak a méretében van, a színében egyenlőre nem látni eltérést. Na, hogy tetszem?

Balival

Ma ismét eljöttek meglátogatni minket a Baliék. Bali ugyanis még nem látta Raulkát és szerette volna megismerni őt. Nagyon tetszett neki, szerette volna még a szemét is kiszedni:) Amíg anyáék beszélgettek, addig mi ketten jót játszottunk. Persze anyáék tetszését nem minden ötletünk nyerte el. Például azt sem díjazták túlzottan, amikor bemásztunk az ágyamba, az ágyneműt pedig ledobáltuk a földre. Ehhez képest a lámpázást már inkább zsebre tették. Nagyon jó volt, gyere máskor is, Bali!

Oltás-sorozat

Túléltem az első, nem kórházban kapott oltást. Pontosabban ma egyszerre hármat is kaptam. Egyet megittam, egyet a jobb lábamba, egyet pedig a balba szúrtak. Még jó, hogy nincs több lábam, ki tudja hányat kaptam volna még... Biztos a jó fizikai erőnlétemnek köszönhető, hogy nagyon jól bírtam a dolgot. Azért minden oltás után egy kicsit panaszkodtam (főleg a harmadik után, amikor már kénytelen voltam jelezni, hogy fogytán a türelmem), de hát már csak a becsület is ezt kivánja, vagy nem? De a lényeg, hogy az oltást követően nem lázasodtam be, sőt még különösebben nyugtalan sem voltam. Egy hős vagyok, ugye?

2 hónaposan

Betöltöttem a második hónapomat is! Alapjaiban nagy változás nem történt: továbbra is nagyon nyugisan telnek a napjaim, javarészt még mindig alvással és persze evéssel! Ez utóbbit tekintve nagy változás, hogy egy etetésről hajlandó voltam lemondani, de csak azért, hogy hagyjam anyáékat aludni éjjel. Persze a kimaradt mennyiséget bepótolom, ne féltsetek! A vonalaimra még mindig nem vigyázok, jelenleg elsőbbséget élvez a gyarapodás. A súlyom már meghaladja a 6 kilót is, tehát egy jó kilót híztam egy hónap alatt. (Ne csináljátok utánam!!) Egyre szebben alakulnak a hurkácskáim, főleg a combomon és persze a nyakamhoz is már nehézkes hozzáférni a toká(i)mtól.
Persze szellemileg is fejlődtem, nemcsak testileg. Egyre jobban érdekelnek a körülöttem lévő tárgyak és személyek. Imádom például a mackókat a falamon, a forgót a kiságyam fölött vagy a fejvédőmön található vidám figurákat. Amikor megpillantom őket, hatalmas mosoly az ajándékom. Csakúgy, mint amikor anya, Laura, apa vagy a nagyiék beszélnek hozzám. Ez akkora hatással van rám, hogy alig férek a bőrömbe és nagyokat vigyorok, miközben jár kezem-lábam. De nemcsak kívülállóként szemlélem ám az eseményeket! Igyekszem a kezembe venni az irányítást: próbálok megérinteni is dolgokat. Például az autósülésen lévő macikat próbálom el-elkapni. Ebből a kívülállók azt érzékelik, hogy össze-vissza jár a kezem, püfölök mindent és néha eltalálom a macikat is... De se baj! Megy ez majd még koordináltabban is!!

29 hónaposan

Hát igen, újabb hónap telt el... Az utóbbi hetekben legnagyobb fejlődés a spanyol nyelvtudásomban következett be. Az, hogy egy héten keresztül csak spanyol nyelvet hallottam, megtette a jótékony hatását. Apához most már kizárólag spanyolul szólok, még akkor is, ha nemcsak spanyol ajkúak vannak jelen.

A Karácsonyra való tekintettel gyarapodott a dalaim tárháza is, már nemcsak a Hull a pelyhes, vagy a Télapó itt van megy kiválóan, hanem ennek spanyol "megfelelőit" is (25 de diciembre; Campanitas de lugar vagy az Ande, ande ande) éneklem vagy ordítom, ahogy a torkomon kifér.

A három királyok

Ma ünnepeljük a Három Királyok érkezését. Mi is nagyon vártuk már őket, anya és apa (spanyol szokásnak megfeleően) idén is sütöttek egy finom kalácsot erre az alkalomra. Este pedig kikészítettük a fa alá a cipőinket, amibe a Királyok majd az ajándékot tehetik. Persze most is készítettünk ki édességet a Királyoknak és vizet a tevéknek, hiszen a nagy út alatt és a sok munkában biztosan megéheznek, megszomjaznak. Szóval izgatottan feküdtünk le, hátha sikerül éjjel ecsípni, amint megérkeznek hozzánk a Királyok. De sajnos n túl mélyen aludtunk és nem vettük őket észre. Pedig biztosan jártak, mert reggelre ajándékok vártak ránk: Laura csokit, két pár harisnyát és egy ébresztőórát kapott, Raulnak pedig csoki és egy, a kiságya fölé akasztható játék volt a cipőjébe rejtve.

Az Óév utolsó napja

Ma különös esténk volt. Egész délután nagy volt itthon a sürgés-forgás, készülődés. Sütöttünk, főztünk, sőt még a nappalit is feldíszítettük: apával mindenféle színes szalagokat lógattunk le, ahonnan csak tudtunk. Nem véletlen, ma van az év utolsó napja, amit meg kell ünnepelni! Miután elfogyasztottuk az ünnepi vacsit, elkezdődött a buli: táncoltunk apával, anyával (megtanultam a pörgést), felvettük azokat a mókás álarcokat, amiket a képen is láthattok. Éjfélkor pezsgőztünk, majd pedig megnéztük a tüzijátékot az udvarról. Nagyon szép és jó hangos. Izgis volt ilyen későn kint lenni az udavron! És ilyen későn se mentem még sosem aludni. Képzeljétek, már éjjel 1 óra volt, amikor ágyba kerültem. Jó, nem? B.Ú.É.K. mindenkinek!!!!