Raullal

Ma végre hazajött Raul!! Már régóta várom ezt a napot, és végre elérkezett! Ma elmentünk apával a kórházba, hogy hazahozzuk anyát és az öcsikémet! Képzeljétek, mi ketten ültünk hátul az autóban!

Amikor megérkeztünk, megmutattam neki a szobáját, nehogy összekeverje az enyémmel. Aztán anya levetkőztette, én pedig kihasználtam, hogy olyan nyugodtan feküdt a pelenkázón és megsimogattam egy picit. Amikor elvettem a kezemet sírt, amikor pedig visszatettem megnyugodott. Úgy tűnik, szereti ha simizem!

Még nagyon pici és nem túl sok mindent tud csinálni. Szóval várnom kell, amíg együtt játszhatunk. De nem baj, így legalább én taníthatok meg neki sok-sok mindent, amit én már ismerek. Jó lesz ez így, négyesben!