Az első levegőzésem

Ma elég szép idő volt (az évszakhoz képset főleg), így kihasználtam az alkalmat és kimentem (jó, kivittek) egy kicsit levegőzni. Persze túlzásba még nem vihetem a dolgot, maximum 15 percet tölthetek egyszerre odakint, de azért ezt is nagyon élveztem. Sokmindent nem látszik ki belőlem (lásd a képen), mert teljesen be vagyok bugyolálva. Az öltözés-vetkőzés szinte tovább tart, mint maga a nagy kaland. Mindenesetre a jó levegő megtette áldásos hatását...

Modellek

Ma átjött hozzánk a szomszédunk, aki nagyon szeret fényképeket készíteni és készített rólunkis néhány sztárfotót. Hát igen.. Az egyiken szebbek vagyunk, mint a másikon. Nehéz volt választani a képek közül, végül ezt a kettőt szeretnénk nektek is megmutatni. Mit szóltok? Jó modell válna belőlünk?

Rajzolok a szobámban

Mivel kint már hideg van, behoztuk az asztalomat és a székemet a teraszról a szobámba, hogy tudjak bent is rajzolni.

Nagyon szeretem a kifestőket, és napról-napra egyre ügyesebben bánok velük. Már alig megyek ki a mintából, bár ha túl gyorsan szinezek, néha megfeledkezem magamról és kifutok a ceruzával a vonalon kívülre. Szeretek még köröket, vonalakat és csigákat is rajzolni.

Ketten együtt

Ez az első közös képeink egyike. Az ágyban alvó Raul, aki pedig mellette áll és nézi őt: Laura.

Jöttek a nagyiék

Ma a nagyiék eljöttek, hogy közelről is megnézzenek. Éppen akkor érkeztek, amikor enni készültünk, így láthatták, hogy cseréli anya a pelusomat. Láthatjátok a közönséget körülöttem, beleértem persze Laurát is a fellépőn, apát pedig a fényképezővel.

Szerencséjük volt, hogy ébren láttak, mivel a nap nagy részében csak alszom. Csak akkor ébredek, ah megéheztem, evés után pedig újra elalszom. Éjjel szintén, kivéve 11 és 1 óra között, amikor is fáj a hasam és nem tudok visszaaludni. Már két éjszaka így zajlott. Szerencsére ez csak rövidke idő, a nap többi részében nagyon jól érzem magam.

Raullal

Ma végre hazajött Raul!! Már régóta várom ezt a napot, és végre elérkezett! Ma elmentünk apával a kórházba, hogy hazahozzuk anyát és az öcsikémet! Képzeljétek, mi ketten ültünk hátul az autóban!

Amikor megérkeztünk, megmutattam neki a szobáját, nehogy összekeverje az enyémmel. Aztán anya levetkőztette, én pedig kihasználtam, hogy olyan nyugodtan feküdt a pelenkázón és megsimogattam egy picit. Amikor elvettem a kezemet sírt, amikor pedig visszatettem megnyugodott. Úgy tűnik, szereti ha simizem!

Még nagyon pici és nem túl sok mindent tud csinálni. Szóval várnom kell, amíg együtt játszhatunk. De nem baj, így legalább én taníthatok meg neki sok-sok mindent, amit én már ismerek. Jó lesz ez így, négyesben!

A kórházban

Már majdnem egy napos vagyok, itt vagyunk még anyával a kórházban, Minden rendben, szopizom, sokat alszom és már kezdek hízni is. Ha minden jól megy, holnap talán haza is mehetünk.

Ma eljöttek megnézni engem a nagyiék és Laura. Bár csak egy üveg mögött láthattak, mégis mindenki nagyon örült a találkozásnak.

VÉGRE ITT VAGYOK!!!

Már nem bírtam tovább odabent és ma végre döntésre jutottam! Ma korán ébresztettem az egész családot, végül reggel 6.35 perckor megszülettem. Minden nagyon jól és gyorsan zajlott, főleg ha hozzászámítjuk, milyen hatalmas baba is vagyok: 3930 gramm a súlyom, a hosszam pedig 57 cm!

Itt van az első képeim egyike. Eddig mindenki véleménye megegyezik: Nagyon hasonlítok a nővéremhez! Ti mit gondoltok?

27 hónaposan

Ebben a hónapban sok újdonság nincs. Talán az, hogy egyre többet beszélek spanyolul és kezdem elkülönülten használni a két nyelvet egymástól. Ha például csak anya van velem, akkor csakmagyarul beszélek vele, apával pedig csak spanyolul . Ha valamit nagyon gyorsan kell mondanom, és nem jut eszembe spanyolul csak akkor keverem bele a magyart.

Ezenkívül sokat segítek a házimunkában is. Például kipakolni vásárlás után vagy port törölgetni. Szoktam főzni is: összevágom a salátához a sajtot, panírozom a husit vagy összetöröm a krumplit.