Rövid a hajam

Ma végre levágták a hajam. Már egy pár hete tervezzük, mivel semmi formája nem volt már a frizurámnak és a szemembe is lógott má. Ma végül levágták anyának is és nekem is a hajamat.

Nagyon jól tűrtem, sőt még tetszett is az egész. Remélem, hamar megnő, és újra le kell majd vágni!

Az utolsó UH

Me elkészült az utolsó ultrahag felvételem. Minden rendben van, jó ütemben fejlődök. 37 hetesen több mint 3,5 kiló a súlyom. Az orvos szerint készen állok a születésre. Lassan rászánom magam.

Néhány méretem az érdeklődők számára:

BPD (Koponya kereszt irányú átmérője): 9,4 cm
OFD (Koponya hosszanti irányú átmérője): 11,2 cm
HC (Fejkörfogat): 32,4 cm
TAD (Mellkas haránt irányú átmérője): 11,7 cm
AC (Haskörfogat): 35,9 cm
FL (Combcsont hossza): 7,2 cm

Apa készített egy összehasonlító diagrammot Laura és az én fejlődésemről. A zöld vonal vagyok én, a narancssárga LAura.

Majdnem egyformán növekedtünk. A végén talán Laurának nagyobb a buksija, de kicsi a különbség.

Buborékot fújok

Az utóbbi idők kedvenc játéka számomra a buborékfújás. Sajnos nem nagyon szeretik amikor ezzel játszom, mert állítólag mindent össezevizezek. Pedig én annyira szeretem nézni, ahogy repülnek és végül földet érnek a buborékok! A szüleimnek persze legkevésbé az tetszik, hogy ebbe a látványba képes vagyok annyira belefeledkezni, hogy kiborul az összes szappanom.

Mosom a fogamat

Már egyedül mosom a fogamat. Bár már régóta játszom a fogkefével a számban, mostanában fogkrémet is teszek a fogkefére és mosom is a fogaimat. Igazság szerint felfedeztem, hogy milyen a vízzel játszani a számban, no azóta mosom rendesen a fogamat. És egyre csak azt kérdezgetem: Már mehet a víz?

26 hónaposan

Újabb egy hónap telt el, már lassan nem is tudom nyomon követni az idő múlását... A hónap változása két dologhoz köthető.

Az egyik, még minidg a nyelvi fejlődésem, ami sokak szerint szinte hihetetlen. Ezt azon is le lehet mérni, hogy egyre többen megértik, amit mondok, nemcsak anya és apa. Ez nem csoda, hiszen a gyakorlásra nagyon nagy gondot fordítok: gyakorlatilag egész nap megállás nélkül jár a szám. Mindent kommentálok, bármit is csinálok. Ezek a kommentárok pedig egyre hosszabb és nyelvileg egyre helyesebb mondatokból állnak össze. Anya néha már annyira "telítődik" vele, hogy egyszer sikerült elcsípnem, amint apától azt kérte, vigyen aludni, hadd legyen egy kis csönd végre!

A másik változás a hónap folyamán, hogy kezdek rászokni a TV-zés ízére. Na persze ne akció filmekre gondoljatok, hanem kifejezetten nekem való, izgalmas, fejlesztő kisfilmekre, amik segítségével például a számokat, a színeket, az állatokat, vagy az egyik kedvencemet: a formákat tanulom. Annyira élvezetes, hogy mindenről megfeledkezem közben, kivéve a beszédet. Az elhangzottakat ugyanis ilyenkor is hangsoan ismétlem:)