Vitorlázás a tavon

Az egész napos kiránulást követően, pihenésként elmentünk vitorlázni és közben megcsodálni a naplementét. Bár az út másfél óráig tartott, és apa meg anya attól féltek, hogy nagyon kifáradok majd tőle, én annyira élveztem a hajókázást, hogy még rövidnek is tűnt a kaland.

Nagyon tetszett a közelünkben lévő hajók és az egyre távolodó part látványa. Külön lenyűgözött a tó közepén egy bólya jelenléte.

Amikor közeledtünk a parthoz, én talpra ugrottam és az árbócot markolászva állítottam, hogy én "parkolom le" a hajót. A képen a művelet közbeni koncentrációt leolvashatjátok az arcomról.