Csizmában

Egyre hidegebb van, és mivel nincs olyan cipőm, ami kibírná a pocsolyákat és a havat, ma elmentünk nekem új cipőt venni. Már olyan nagy a lábam (kinőttem a 19-es méretet!), hogy nem a csecsemőknek, hanem a gyereknek való cipők között kell keresni az enyémet:)

Mivel Magdi nagynéném közel lakik ahhoz a bolthoz, ahol a csizmámat vettük, meglátogattuk őt is, és fel is avattam náluk az új csizimet. A fényképen látszik, hogy még szokatlan nekem ez a nagy csizma, és kicsit furán mozgok benne, de majd lassanként hozzá fogok szokni.

Hóesés

Ma esett idén először a hó. nem túl sok, de elég ahhoz, hogy mindent szép fehéren belepjen. Sokat játszottam a kertben apával és anyával, akik még egy kis hóembert is építettek.

A fényképen a hóesés kezdetekor láthattok. Amikor ahóembert építettük már olyan sötét volt, hogy sajna nem sikerült a fénykép...

15 hónapos lettem!

Újabb hónap telt el, mégpedig most egyértelműen a beszédfejlesztés jegyében. Rájöttem, hogy mindennek megvan a saját neve, ahogyan hívhatom őket úgy, hogy mások is megértsék. Már olyan sok dolog nevét ismerem, hogy egy kis szótárat kell készíteni belőle.

A leggyakrabban a következő szavakat használom:
anya (mamá) apa, (papá) (ezeket mindkét nyelven), alma, labda, baba, tejcsi, tojás, üveg, te(ssék), repülő.
Spanyolul hívom a vizet (aqua) és a kenyeret (pan). Internacionálisan szólok, ha kaka van a pelusban. Hangjával utánozom a baglyot (huhu), a kutyát (kuku) és cicát (miau), na és persze a kocsit (büm-büm-büm), és az órát (tik-tak). Szinte leírhatatlan pedig az, ahogyan akkor énekelek, amikor meglátom a csigát. (tilali)

Julitaval és Albertoval

Apa nagynénje és nagybátyja Budapesten jártak üzleti úton, és mivel ma ráértek, így az egész napot együtt töltöttük. Bár nem túl régen találkoztunk (4 hónapja, Talaveraban), de mivel olyan gyorsan változok, már szerettek volna újra látni engem.

Reggel elmentünk értük a szállodába. Aztán eljöttek az új házunkba, megmutattam nekik a szobámat és sokat játszottunk együtt. Délután visszavittük őket a szállodába, és sétáltunk a Duna-parton, igaz nem túl sokat, mert nagyon hideg volt és már sötétedett is. A fényképen láthatjátok az arcunkon is, hogy fáztunk Julitaval.

Ősz a Margit-szigeten

Ma kimentünk a Margit-szigetre, élvezni az őszi hangulatot: a színes faleveleket, amelyekkel telis-tele volt a föld. Mivel itt autók nem járhatnak, így végre szabadon sétálhattam, oda mentem, azt néztem meg, amit csak akartam. Na jó, majdnem úgy ahogy akartam, mert ha már valahol sokáig időztem, apa és anya tovább mentek, és mivel én nem akartam egyedül maradni, kénytelen voltam utánuk eredni.

Sok állatot is láttunk: kutyákat, madarakat, mókusokat is, amint épp fára másztak. Sőt, láttunk még szarvasokat is, igaz ezek be voltak zárva.

Itt azt a videót láthatjátok, amin megörökítettük, hogyan sétálok a falevelek között.