Látjátok milyen jó kislány vagyok ezen a fotón? Na persze nem mindig, csak amikor éppen sírok, akkor nem engedem, hogy lefényképezzenek:) Ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg anyukámat...
Itt különben minden rendben zajlik. A napot sírással, evéssel és alvással töltöm. Nagyon sok látogató is érkezik hozzám, akik mindannyian szeretnének megismerni engem.
Úgy tűnik, hogy holnap végre hazamehetünk. Már kiváncsian várom, hogy meglássam a szobámat és alhassak végre a saját ágyamban. Ja, és apát is szeretném már az éjszaka közepén felébreszteni:)
2006. augusztus 12.
Írta:
Laura
Amikor angyalkákkal álmodom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése