Családi kép (1)

Mielőtt a nagyiék visszamentek Las Palmasba, készítettünk egy közös képet. Itt éppen a nagymamám tart a karjában, és itt vannak a szüleim és a nagypapi is. Nemsokára készítünk egy ilyen képet a magyar nagyiékkal is. Kár, hogy nem készült egy kép a teljes családról most, amikor itt lett volna a lehetőség. Sebaj, majd legközelebb!

Az első sétám

Ma először mentem ki sétálni az utcára! Csak rövid időre, mert még picike vagyok, de nekem így is nagyon tetszett. Annyira megnyugodtam, hogy az egész utat végig aludtam. Kiváncsi vagyok, máskor is elvisznek-e sétálni, ha olyan szép idő lesz, mint ma.

A spanyol család

Eljöttek megnézni a spanyol nagyszüleim, és Judith nagynéném. Egy hétig maradtak nálunk, így együtt tudtunk tölteni egy kis időt velük is. A bal oldali képen Blanca nagymamámmal vagyok látható, és a jobb oldalin Judith-tal.

Az első fürdés

Így fürödtem először otthon. Itthon még ez is sokkal békésebben zajlik! Van egy szép kádacska, ami csak az enyém, finom langyos fürdővizecske, egy kis pihe-puha szivacs, amivel anyukám törölgeti a testemet, miközben apukám tartja a fejemet. Ez így nagyon idilli, persze közben általában egy idő után rám tör a sírás, mert azért szárazon egyenlőre még mindig jobb...

Otthon, édes otthon

Végre otthon vagyok!! Láttam a szobámat, felavattam a kiságyamat és minden mást is, amit anya ás apa készített elő nekem.

A napi programom továbbra is változatlan: körülbelül három óránként eszem, a köztes időt pedig kedvem szerint alvással vagy sírással töltöm.

Megyek haza

Ma végre hazaengednek, értem jött apukám és a nagyiék. Ezen a fényképen már az üveg túloldalán, a nagymamám karjaiban alszom.

Amikor angyalkákkal álmodom

Látjátok milyen jó kislány vagyok ezen a fotón? Na persze nem mindig, csak amikor éppen sírok, akkor nem engedem, hogy lefényképezzenek:) Ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg anyukámat...

Itt különben minden rendben zajlik. A napot sírással, evéssel és alvással töltöm. Nagyon sok látogató is érkezik hozzám, akik mindannyian szeretnének megismerni engem.

Úgy tűnik, hogy holnap végre hazamehetünk. Már kiváncsian várom, hogy meglássam a szobámat és alhassak végre a saját ágyamban. Ja, és apát is szeretném már az éjszaka közepén felébreszteni:)

A "hivatalos" fényképem

A kórházba jött ma egy fényképész, aki jobb képet készített rólam, mint az apukám. Itt láthatjátok, hogy milyen szép is vagyok frissen megfürödve és nyitott szemekkel.

Kire hasonlítok?

Ma közelebb voltam az ablakhoz, és az apukám már az arcomat is le tudta fényképezni.

Szerintetek kire hasonlítok? Írjátok meg a véleményeteket!

Az első napom

Már majdnem egy egész napja vagyok a világon, és eddig csak ettem, aludtam, sírtam és rotyiztam a pelenkába! :) Szegény anyu! Alig engedem őt pihenni.

Már itt voltak a kórházban meglátogatni a magyar nagyszüleim és a Magdi nagynénim.
Ja, és persze apukám is, aki csinálta rólam ezt a képet az ablakon keresztül.

MÁR ITT VAGYOK!

Végre megérkeztem. Ahogy láthatjátok a képeken, amit apukám csinált rólam, nagyon szép fekete hajam van. Még senki sem mondta, hogy kire hasonlítok, de ti biztosan hamar kitaláljátok. 3,4 kiló és 52cm vagyok. Nagyon nyugott vagyok, és alig sírok (még).

Anyukám is jól van, csak egy kicsit fáradt még, mivel nehezen jöttem elö. A lényeg, hogy már itt vagyok és hogy minden rendben volt.

Majd teszek fel több képet is magamról ha csinál apukám!