Anyu barátnőjével

Ma is látogatóm érkezett. Ma anyukám egyik barátnője, Gyönygvér jött el hozzánk. Neki is előadtam mindent, amit már tudok csinálni és bemutattam őt valamennyi játékomnak:)

A nagynénémékkel

Ma eljöttek meglátogatni engem a Magdi nagynéném és Gábor nagybátyám. Szegényeknek nagyon sokáig kellett várniuk, hogy ébren is megcsodáljanak, de végülis kárpótoltam őket a várakozásért és előadtam a teljes repertoáromat: mosolyokat, rugdosózást, hangokat... Remélem, tetszett nekik a műsor és máskor is eljönnek megnézni engem!

Az első hangok

Most kezdtek az első hangok kijönni a számon, nem számítva persze a sírást és a lélegzést. Ez az új jelenség akkor tapasztalható, amikor éppen elégedett vagyok vagy valami nagyon elnyerte a tetszésemet.

Ez a felvétel egy ilyen pillanatot örökít meg. Éppen a kiságyamban vagyok (amint az a képen is látszik), aminek az oldalánál van egy gumi játék, amit ha eltalálok akkor sípol (ezt lehet néha a háttérben hallani is). Ez nagyon szórakoztató, vagy nem?

A nagyival

Ma az egész napot a nagyiéknál töltöttem. Kihasználtam még hideg előtti a szép időt, és sokat voltam a friss levegőn, a kertben. A fényképen a nagyival láttok, amint a éppen hintázunk.

Még kicsit fura, ha nem otthon vagyok, és bár nagyon jó a nagyiéknál lenni, azért még egyenlőre itthon vagyok a legnyugodtabb.

A dédi kardigánja

Ma kaptam egy csomagot, benne azzal a kardigánnal, amit a dédimamim, Rosario kötött. Köszi szépen.

Ahogyan a képen is látjátok, nagyon szép kis kardigán és igazán jól áll nekem, bár amilyen ütemben növök, sajna nem sokáig tudom hordani.

Vásárolni mentem

Ma voltam életemben először bevásárlóközpontban. Nagyon fura egy hely. Tele volt emberekkel, nagy volt a zaj, és mindenhol a szobákban ugyanazok a dolgok: az egyikben cipők, a másikban könyvek, a harmadikban ruhák...

Bár egy kicsit meg voltam illetődve a sok újdonság láttán, azért jól viselkedtem. Sőt! Kaptam egy nagyon aranyos téli szerkót. Már alig várom, hogy hidegebb legyen és felavassam végre.

Az első "nagy" kirándulásom

Ma meglehetősen zsúfolt napom volt. Először is elvittek apu irodájába, hogy a munkatársai is megismerhessenek. Sok új arcot láttam, mindenki engem nézett és hozzám beszélt. Én persze, hogy apának ne legyen cikis, nagyon jól viselkedtem, nyugodt voltam, nem sírtam, de mindent jól szemügyre vettem.

Aztán elmentünk a Margit-szigetre sétálni, ami nagyon közel van apa munkahelyéhez. Mindent megnéztam, amit csak lehet, de leginkább a fák levelei tetszettek, amik így ősz elején piros és sárga szinekben pompáztak. Ja, és a leveleket még a szél is mozgatta, ami a legérdekesebb volt az egészben.


Holtfáradtan értem haza. De csak azért, mert még nem vagyok hozzászokva ennyi eseményhez egyetlen nap alatt.

2 hónaposan

Már két hónapja vagyok ezek a világon, bár úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, amikor felharsant az első sírásom.

Ma, megünneplendő a második hónapfordulót, elvittek az első oltásomra (ha nem számítjuk a kórházit). Bár egy kicsit vérzett, nem fájt túlságosan, nem is lázasodtam be. Erős lány vagyok.

Egyre elégedettebben

Ahogyan ez a kis videón is látható, minden nappal egyre boldogabb vagyok. Sokat mosolygok, szinte bármire. Már nemcsak anyára vagy apára, hanem például a zenélő macikákra, a kiságyamra, sőt még a falra is.